erről-arról-amarról még

erről-arról-amarról még

árva öregek

Facebook Tumblr Tweet Pinterest Tetszik
0
2014. március 06. - gond/ol/a


az öregek mind árvák, már

nincs ki megsimogassa fejüket

nincs kihez odabújjanak

ki azt mondaná:"katonadolog",

ha elesnek - pedig esnek-buknak

eleget



nem vigasztalja őket senki

legfeljebb egy kisgyerek

8 komment
vers elmélkedés öregség

Ajánlott bejegyzések:

A bejegyzés trackback címe:

https://mindentkimondani.blog.hu/api/trackback/id/tr88328660

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

301098 2014.03.06. 19:09:26

Árva öregek, árva gyerekek... Nincs rájuk idő és figyelem, mert olyan fontos dolgokkal kell foglalkozni, mint pénzhajkurászás, munka gyanánt vagy milliárdosoknak még több haszon szerzése vagy értelmetlen papír lepapírozása csak hogy ne legyen idő még gondolkodni sem.
Válasz erre 

14479 2014.03.06. 21:31:21

Bocs, de elképzelem... ahogy egy kisgyerek vigasztalja az öreget. Mert hogy abszolút reális/realista - és annyira szívderítő!
Válasz erre 

13282 2014.03.06. 23:41:56

1-re az öregek árvák igazán - szükségszerűen (koruknál - és helyzetüknél- fogva!)
Válasz erre 

13282 2014.03.06. 23:45:57

2-re nem értem a bocs-ot... tényleg reális, tanusithatom, többszörösen! és igenis TUDATOSAN IS TUDNAK (ÉS AKARNAK) VIGASZTALNI, NEM CSAK KÖZVETVE, KEDVESSÉGÜK ÉS FIGYELMESSÉGÜK FOLYTÁN (egyébként először keretesen úgy is zártam le a verset (vagy mit -némely gondolatsorom nem tud másképp kifejeződni újabban) - hogy "..akinek megsimogatják a fejét" - tehát kölcsönös ... öreg és gyerek gyakran egymásra találnak...
Válasz erre 

69910 2014.03.07. 10:05:16

Én is öreg vagyok. Fél éve egyedül. És fél éve árvának is érzem magam. mert akivel egyek voltunk hatvanhét éveig, az pótolhatatlan. De szeretnek gyerekeim, azok feleségei, unokáim és napi kapcsolatban vagyunk telefonon, vagy fizikálisan. És kedvelnek klubtársaim, ismerőseim, s társasházunk lakói. Ezt az életet is tudom szeretni. Mert szeretet ad. S ha elmegyek, sok jó emlékezést hagyok magam után.
Válasz erre 

13282 2014.03.07. 11:30:32

én az árvaság szóban elsődleges jelentésre gondoltam (anyátlanságra és apátlanságra), ami öregkorban szükségszerű (már nincs fölöttünk generáció!)... ...igy értelmeztem az öregkori árvaságot... nem a kortársakra és nem a fiatalabb generciókra gondolva. Azaz a végén mégis csak - paradox módon - a legfiatalabbakra. 8persze lehet ő az unoka is... ilyeen vigasz volt anyukámnak a lányom, és a saját unokámra is gondoltam - csak nem akartam ennyire személyes lenni)...de örülök, ha szeélyes gondolatokat indukáltam... méghozzá ilyen megnyugtatókat... Számomra mégis csak döbbenetes érzés ez a fajta "árvaság" is, ami persze -szerencsére - nem azonos az elmagányosodással... (bár olyan is van, sajnos)
Válasz erre 

301098 2014.03.08. 04:14:19

Én pedig azokra a gyerekekre gondoltam, akik vagy valóban árvák a szó elsődleges jelentését tekintve, vagy elvileg vannak ugyan szüleik, de... "mint fák tövén a bolondgomba (igy van rád, akinek van, gondja),"
Válasz erre 
süti beállítások módosítása