összeszedegettem az orvosi leleteimet, beutalókat, hogy végre lejárt az időpontra várakozás, csak épp azt a legújabb beutalót nem találtam, amivel kértem telefonon már hetekkel ezelőtt az időpontot és , emlékszem még rá is irtam, meg a noteszomba is át... de a beutaló sehol (dehát nem lehet baj, benne vannak a gépben az előzmények, nem olyan rég voltam ott - nyugtatom magam.)... pont időben még oda is érek a reumatológiára, ahol viszont 5 perc múlva nem engem szólítanak, mondván előbb még csak az volt itt akit, de hát én pontosan jöttem, na jöjjek azaz, dehogy is, adjam előbb a papirokat, mármint a beutalót, az a fő, anélkül szóba se állnak velem...hát az nincs - mondom, s már küldenek is el, akkor, hiába jártam itt korábban (igaz azóta már az a (kedves) orvos sincs itt... másokkal együtt, mindenki menekül, már a kórház se a városé, hanem egy másikhoz csatolták),nem hajlandók gyógyitani, csak a papirt akarják... tőlük akár meg is dögölhetnék, fut ki a számon az erős és durva szó, de annyira dühbe gurit  ez az emberrel, bajával nem törődés, ez a embertelen papirközpontúság...mert emlékszem még azokra az időkre , amikor egy orvos mosolyával is meg lehetett gyógyulni ... papir nélkül... no, bár igaz, hogy nehezen mozgok, hiszen épp azért vagyok itt, el kell kerekeznem a háziorvosomhoz hozni egy újabb papirt... azzal már fogadnak. egy óra múlva. Odaadom a többi leletet is, belemélyed a doktornő, közben miért is mondanám a régi papirokhoz képest újabb panaszaim... én nem is tudok beszélni úgy, ha nem figyelnek rám teljesen, megszoktam 30 évnyi tanitásom alatt...de azért kicsit meg is vizsgál később (úgy ver közben hátba hogy azóta is érzem),, leméri , hogy hány cm-t ,mentem össze...ad egy gyógyszert, a csontritkulásra, amit a korábbi orvos irt fel először, ő most 3 hónapra elegendőt, de ha fogorvoshoz megyek, ne szedjem (mióta készülök oda!).káros következményei lehetnek.. akkor inkább más kéne (de már megvan a recept, nem változtat, kapok beutalót laborba, röntgenre, .. menjek időpontért máris a papirral, mert ott is soká kell várni időpontra, csak hogy ott ér a meglepetés, elveszik a "papirt".. és közben kérdik (kódnak?) a születési számom, mondom 1943 január 11, illetve szakszerűbbre javitanám 0111.. az asszisztensnő mosolyogva rámnéz (nem a papirba) és azt mondja: boldog születésnapot! először nem is értem (annyira el lettem már személytelenitve a papirzűrökkel), hogy mi van... még ő mondja, hát holnap van a születésnapja. Azaz már ma.. nagyon köszönöm...ez volt a legmeghatóbb születésnapi köszöntöm, ebben a bürokratikus, személytelenitett világban. (az már csak zárójeles folytatás, hogy azt mondta, hogy máris megröntgeneznek... . úgyhogy még ajándékot is kaptam:)