a szokásos vasárnapesti zenepavilonozás most másképp zajlott... picit elkéstem, és már csak oldalt tudtam megállni, szélén, a biciklimre támaszkodva,
aztán megunva, hogy mindenki lezseren, csacsog körülöttem, beljebb merészkedtem, lerakva a biciklim, és akadt is egy hely, ahol csak a nyakam…