meséli a unokabátyám, hogy képzeljem csak el, hogy egyszer meglátta magát, a canadai tévéműsorban, kisfiúként, a Teresin-i náci propagandafilmben... az ott bemutatott gyerekopera nézése közben, premier planban...
- engem nem láttál? (én is abban a táborban voltam, igaz, csak 2 évesen)
- mi volt az opera címe?
-Brundibar
kerestem a youtubon, ilyen film(részlet)eket találtam...
nem tudom, én vajon ott vagyok-e a gyerekek közt (nem hiszem() ..de unokabátyám még a körülményekre is emlékezett részletesen, hogy hogy vitték őt oda (egy nő meg egy férfi, kézenfogva) de mikor rákérdeztem, (beazonosítását megkönnyítendő), hogy volt fésülve a haja, arra már nem emlékezett... (most úgy tűnik 0.24-... az 1.(később megtalált -duplán dokumentum filmen - egyre biztosabb vagyok benne, ahogy külön lefotóztam - felidézve egyéb gyerekkori fotóit..csak ez mégis más, szívszorongató, szószerint szorít a szívem láttán:
kanadai unokanővérem is legutóbbi találkozásunkkor - egy fotóról beszélt, amit a kanadai Wallenberg kiállításon látott, munkaszolgálatosokról készített csoportkép, és ahonnan egyszer csak az apukája nézett szembe vele..., le is fényképezte, mutatta is a gépjén - én nem ismertem őt, felismerni se tudtam így, de eszembe jutott az én szintén munkaszolgálatos és szintén vissza nem tért apám...
s hogy én is - minden elém kerülő, Borban készített fotót - mindig alaposan megszemlélek, hátha felfedezem rajtuk az apámat (eddig még nem sikerült)
Igaz, nincs is nagyon erőm hozzá: itt van előttem a polcon évek óta a "Rézbánya Borban" című DVD, megvettem, de még nem volt erőm végig is nézni...
kiskorom óta, lakásokon át, rejtem magam elől a "Te vagy a tanú" c vaskos könyvet, amiben szörnyű képek vannak a szörnyű valóságról . És egy lista a háború utáni keresett, eltűntekről - akik valószínű "sose tértek vissza" - micsoda eufemizmus ez az elpusztításukra - még igy, utólag is, a nem elfogadható valóságra,
amikor, amibe születtem...
az én személyes -még és már otthoni fotóim szinte idilliek...
node mi volt közben egy évig...1944-1945...?! A zlabingsi, theresini lágerban...
most nézem a theresini filmeket... keresem - akkori magam - , az unokabátyámra se tudok ráismerni...egyek voltunk a pusztulásra ítélt tömegből. Csak "véletlenül" megmenekültünk.
Unokanővérem apukája nem jött vissza. Az a kiállításra valahogy előkerült kép lehetett az utolsó róla...
Apámról szinte kép se maradt... Egy tábori levelezőlap, lakonikus, szellemes stílusban...nyugtatásunkul(?)...
-----------------------------------------------------
...Mi is az, hogy "holokauszttagadás"?!
és mikor is kezdődött?
