szinte csak szokásból mentem, vasárnap délutáni dokufilm, nem lehet rossz bár ezúttal egy zenészt mutattak be aki mellette fest(eget) is, azt hiszem de engem ezek a képek nyűgöztek le inkább mint a zeneiek, (ahogy rajzolt , egy egy lényegi vonást húzva) :   szégyen nem szégyen, nem…

 fehér lettem majdnem teljesen az ártatlanság színe ez büszkén viselem  

        szép lány voltam (?) nem tudtam róla   most erőlködöm ne legyek ennyire ronda   még jó hogy a maszk félig eltakar(ja)    

hiányoznak a nagy nyári lazulások a lebarnulások, mikor szinte nyártól nyárig a csöpp fürdőruhám alatti fehérséget leszámitva, szinte kreol volta, csak úgy észrevétlenül barnultam le, sose égtem fel, hozzá volt szokva a bőrőm a napfényhez, szinte folyton abban fürdött azóta tudjuk ózonlyuk,…

halványulok   igy emlékezzetek rám ha emlékeztek netán   de azért ha lehet, teljesen ne tünjek el!          

 ülök az étterem teraszán már bejövetelemkor - maszkban ugyan -, de feltűnt mert hangosan a kávérendelésével asztaltársának . fel is hangzott egy őszhajú szemüveges jólöltözött férfi...a kávé után elég hangosan beszéltek a maszk ellenére vagy épp azért     először általános dolgokról, család,…

 minden vég szomorú, minden élet az, ha végig követjük(? a végére valahogy kicsorbul...   fatális, hogy megtudtam Gy nincs többé, múlt év utolsó hónapja mikulása óta (már nem élte meg ezt a faramuci kiforditott járványos világot...) de idő előtt ment nyugdijba is... ikertestvére (Balázs)…

  ELROMLOTT A LEVÉL - mondta kislányom a hullni készülő levelekre aztán meg anyámnak, ki botladozott már ágya körül - LE FOGSZ HULLANI, MINT A FALEVÉL  sokszor eszembe jut, egyre gyakrabban...   bizony, elromlunk.... mielőtt lehullunk... mindenünk sorra... s nincs ki megjavitsa

 mindig utolsó pillantást  vetek a marosra   nem tudom mikor lesz tényleg az   de tény ma alig tudtam feltápászkodni a padról s tekintetem lánccal kapcsolódott a marosba   szeptember 5-én 2020-ba'        

 ki-bejár rajtam a kislány aki voltam   pedig már nincs sehol volt-am