el is felejtettem múlt kedden, majdnem, a rajz foglalkozást, igy egy órát késtem, és el is jöttem egy órával előbb, igy a 3-ból csak egyet voltam, de elkészültem a rajzommal , a magam módján, csak vázlatosan, de egészben   mondta is egy társam, hogy egy két vonallal én megrajzolom a…

     Nem soká a szemben levő épület mögött  eltűnik a Nap De addig élvezem S sajgom az idő(k) gyors múlását   Ó , Istenem (ha vagy) de pontos az órád! S de tudod, hogy kell adni és venni drága pillanatokat!  

   hatalmas ősz borul rám nem sajnálom a leveleket mik elsárgulva lehullanak az avarba - már ott a helyük s a téli pihenő után úgyis hajt helyettük ezer zöldellő másik - Az élet él - mit számít ki hirdeti mi hirdeti?! én is egy levél vagyok csak az őszi, tarka avarban s nem…

 Téged is letaposnak mint földre hullott hervadt levelet

másfél éve kezdtem így egy bejegyzésem( http://lineas.freeblog.hu/archives/2009/03/24/S_Atilla/nem ) *: "nem akartam rájönni rögtön, kiről szól a borzasztó hír, először úgy írták, hogy "egy fiatalember..." aztán, következő napi hírben már a vezetékneve kezdőbetűjét az utónevével: S. Attila, a…

  tele vágyakkal zokog a lelkem szerető szivre sohase leltem zokog a lelkem...   megdobbant a szivem, régi emlékekre rezonált, , a könyvtárban a József Attila múzsáihoz irt verseket idéző műsor kezdő mondatára... és végig hevesen dobogott hiába Attila örökké ezt tesz velem, ő örök…

   Van egy édes kisfiú  Imhol, aki olvasol  Nem mondom meg, hogy hívják  Csak lefelé olvassál!   Egybe áll mindjárt e szó.  Költök hozzá útravalót  Idehallgass szépen rám  Lefelé is olvass, lám  Egyetlen kis unokám  Nagyon szeretlek én ám!  Csak ezt tudom mondani  Élj nagyon-nagyon…

   egyre kevesebb levél a fákon   egyre több fájdalom egyre kisebb boldogságom    

Popper Péter előadása a félelemről és a szorongásról... tulajdonképpen ugyanaz az arc, ugyanaz a morajló hang, bölcs gondolatok, áradó nyugalom... csak éppen nem "élőben", hanem a vászonról, (videoról, kivetitve, a könyvtár vetitővásznára),              és csak a legvégén döbbenek rá, amikor…

   a mosolyod boldog volt örültél, hogy élsz - nem soká tartott hamar elmentél - fiad a rockzenész most világba kiáltja utánad hogy az  élet szép       te még csak dúdoltad zöld erdőben zöld mezőben lakik egy madár... kék a lába zöld a szárnya engem odavár... mindegy…