Somlyó GYörgy:

 féltett dokumentum, 1944-ből, március 17...apámtól, a bori munkaszolgálatból az utolsó "életjel" tőle (a Levéltárból kaptam évtizedekkel ezelőtt, egy paksamétában, amiben anyu összeszedte a hadigondozási kérelméhez iratokat,,,)... ceruzával irt, el is halványodott, azaz ez egy fotó fotója, ezért…

szomorú és/de igaz sajnos nem én irtam (Vörösmartyhoz, Kölcseyhez, Adyhoz... váteszeinkhez)...bár egy majdnem- kortárs -s mindig irigyelt költőnő - (nem véletlen, csak két évvel bölcsebb)) nap mint nap látom, élem - egyre inkább ....      

 azért ezek a képek megdöbbentettek... 1961 és 66 közt innen indultam ide érkeztem hétvégeken, egyetemre Szegedre és vissza sőt hetente kétszer a konzervatóriumba második és harmadik gimnazista koromban ( azaz 58-60-ig, ha jól számolok...) mennyit utaztam... akkor még nem voltak…

    halványszürkében   egy időben kedvenc szinem  volt, s érdekes, hogy lányomnak is... (pedig nem beszéltünk össze) ha előbb ismerem ezt az amúgy születésem előtti képet, tán óvatosabb vagyok, mert szemmelláthatóan szomorúságot áraszt... ez a lány úgy olvas, hogy nem olvas, mert nem tudja…

 azaz a könyvtár helyett a Galamb  iskola könyvtárában számitógépek között oda szorultunk a fűtési szezonra bezárt tágas  városi csodakönyvtárból ezt most nem kommentálom, de dühít mindenesetre jól felöltöztem, amire nem volt szükség, melegünk volt!       jókat beszélgettünk az aktuális…

 sajnálom a sárga leveleket lehullás előtt... bár még csak remegnek de egy erősebb széllökés letépi őket az ágról hova nincs visszarepülés helyükre majd új levél kerül jövő tavasszal s senki nem emlékszik rájuk a tavalyi avarra    

ezt találtam egy blogban - nagy örömömre sőt meghatódásomra,  a Szegedi Egyetemről, illetve lányomról mint a Szegedi Egyetem jegyzetírójáról, sőt - rólam is -, mint anyukájáról -  (aki persze -mint mindig, úton-útfélen- fotózik) : lányom  nemigen kedveli, ha írok róla, illetve ha róla irok, de hát…

 2 évig jártam velük, u.i. 7.-ben iskolát változtattam. egy ideje minden évben találkoznak egy étteremben, a párhuzamos osztállyal együtt (az 50 éves találkozó óta, amire sajnos nem mentem el, és így erről se volt tudomásom)... mint most megtudtam a gimis 50 éves találkozónk szervezőjétől, aki…

        Kántor majdnem utolsó   versét olvasom: elegendő ok mi lehet a versirásra   hát: valaki tán mindegy ki aki olvasni akarja   nagy kár  hogy ő már nem irhatja...   ez elegendő ok legalább egyperces némaságra