lebicikliztem a régi-új kút avatására, lóhalálában, mert kiderült, hogy másodszor is kiszúrhatták a bicikligumim(?) elvittem a szerelőhöz, és lányomét szedtem elő... megint.
nem tudtam pontosam, hogy hol van a helyszín, csak száguldtam a Kossuth utcán és már messziről hallottam egy népdalos kislány hangját, meg érzékelhettem a tömeget...
egy pici kis park körül, a szobor előtt meg ott állt a polgármesterasszony és a kerület képviselője, beszéltek a néphez
kicsit elgondolkodtam
lám itt beszél a pm szivvel.lélekkel, ezek az ő emberei itt körülötte, szép számban, ezek biztos rájuk szavaznak, adott neki virágpalántát is, sorban
de előbb még a forgatós néptáncosai is szerepeltek, gyerekpárosok...
az esemény vége felé megközelitettem a kút-szobrot megcsodáltam égkék szinét, szinte egybefolyt az éggel
leültem a kútperemre, az oroszlánfejeket fotózni (miből állitólag ivóviz csordogál, a megfelelő gyerek háttérrel
mikor hallom a hátam mögött:
Tanárnö
még egyszer: tanárnő!
ki lehet ez a türelmetlen tanitványom?
hátra fordulok, és látom a pm asszonyt bal kezében egy cserép sárga gerbera palántával
jobb kezében meg egy dús, nagyszermű, étvágygerjesztő piros szőlőfürttel
mit felém nyújt, megkinálva
-köszönöm, nem kérem, - mondom
ő nem akar hinni a fülének, megismétli megrökönyödve
-nem fogadja el?
- - mondom (s bevallom, még jól is esett...)
de aztán, hogy mondta, legalább a virágot fogadjam el, nem volt szívem visszautasitani, elvettem...
