1956. március huszonharmadikán készült a kép. A főtéri lottóüzlet előtt csináltuk a képet, hogy lássa mindenki. Mellettem ez egy székelykáli fehérnép, Vas Ilonának hívták, együtt lottóztunk. Ez az asszony jött mindig takarítani, és mindig hozott valami tojást, ezt-azt. Ő vitt bele a lottózásba. Mondtuk, hogy nem adunk annyi pénzt érte, ezerhétszáz lej volt, de aztán négyen vettük meg a lottót: András öcsém felesége és az anyósa is társult. Ezt a német motorbiciklit nyertük. Romániában ez volt a legelső tárgynyeremény a lottón, addig csak pénzt kaptak. Ugyanabban az évben még nyertem a lottón kilencszáz lejt s egyszer négyszáz vagy négyszázötven lejt. Andris akkor Bukarestben volt, hogy vegyen egy kicsi motort, mert nagyra nem volt pénz. Emlékszem, az egész házból összeszedte a pénzt, valami tizennégyezer lejt vitt el. Bukarestben nem kapott olyan motort, amilyent ő akart, mind csak nagyok voltak, és nem újak. Hazafele Segesváron egy ismerős azt mondja neki: 'Na mit szólsz, hogy a testvéred nyert egy motorbiciklit?' Olyan boldogan jött haza. A motorbiciklit aztán megvette tőlünk az öcsém, vagyis adott érte valamennyi pénzt. Schönbrunn Jenővel, az első férjemmel egy motorosbálon ismerkedtünk meg. Az öcsém nagy motoros volt, és benne volt a szervezőségben, s az Apolló vendéglő nagytermében rendezték a bált.