megyek el otthonról, ám az üveges ajtónkon túl látok két kisgyereket, szépen egymással szemben e játszótéri alkotmányon, gyönyörködni lehet bennük, ahogy egyformán szeliden ülnek egymással szemben és békésen forognak

már veszem is elő az üveg mögött a mobilom, hogy sutyiban megörökitsem az idilli jelenetet ...

de közben jön a szomszédasszony, kinyitom az ajtót előtte, haladjunk

de mire újra szabad a kilátás, minden megváltozott

a két gyerek veszekszik, 

csak egy marad fent

a másik kiabál, a távolba, Anya, anya, j. nem enged föl....

hiába nincs béke nem csak az olajfák alatt, de már a játszótéren sem!