szept 17
bizonytalan esőre áll az idő, de azért összeszedtem magam, és kapucnis s új dzsekimben elindultam a Múzeum felé, honnan biciklitúra indut, József Attila makói emlékhelyeinek körbekarikázására---
csepergett is (kapucni föl). de (én, a bicikli és irodalom - szerelmese) nekiindultam
csakhogy nem sokáig birtam a diktált tempót, kénytelen voltam végül is lemaradni s "leszakadni" - fájó szívvel, leálltam, s várni is kellett mig visszatér a normális állapotom, szivritmusom
egy nő épp kijött a házából, s együttérzőn kérdezte: kifulladt? mondtam, nem csak lihegek... de hát az ugyanaz... nem maradt elég levegőm...
később jutott eszembe, hogy tán a bicikligumiba is több levegőnek kellett volna lennie. magyarul fel kellett volna pumpálni a túra előtt... hiszen meglehetősen puha volt... gondolhattam volna erre is,,,
nomeg az én biciklim camping, kiskerekű, jobban kéne tekerni....
...
