a könyv címe ismerősnek tűnt, pedig még nem láthattam korábban

aztán rájöttem, évtizedekkel ezelőtt írtam  egy verset, (akkoriban többet is...), és abban használtam ezt a kifejezést, egy -válságból nyíló- korszaknyitónak érzett lelkiállapot megjelenítésére:

...Menni nem tudtam

Zuhantam

Azóta is zuhanok

Fölfele

(1975.január 15)

és egy másikban is "Felfordult világom", az év végén - toposszá válva:

Az idő esernyőjét

kiforditotta a vihar

nyelébe kapaszkodva

zuhanok fölfele

míg nyakamba zúdul

a tegnapi vízözön

És lenyugszik a Föld

a Nap peremén

ahol élek én

(1975. december 14.)

és azóta is, most is?!

---Nos ebből a könyvből kiderült, hogy az élet második felét nevezi emelkedő, (fölfelé) zuhanásnak a ferences-pszichológus idős szerző ... kiteljesedésnek tartva -

(persze nem szigorúan felezve az életutat... hiszen van, akinél már előbb is megtörténik ez a korszakváltás, és van akinél később se...

most "örüljek"? utólag is, ? az érlelő fájdalmaknak?

aliz2. :: 2012. júl. 6. 7:02 :: 6 komment :: Címkék: élet, elmélkedés, könyv, öregedés, pszicológia, vers