Sirály-ba megyünk az esőben, lányommal. A Sirályról már sokat hallottam, olvastam, tudom is, hol van, ismerem is a környéket, végig a körútról lekanyarodva a Király utcán, el is haladunk - közben megmutatom lányomnak a nagy diszes sarokházat, -szemben a Zeneakadémiával -, ahol nagybátyámék laktak, a 3. emeletén, még a balkont is meg tudom mutatni, majd otthon a képeket, amik ott készültek, anno 1957 nyarán, megszakitva utunkat Balaton felé tartva... (én 14, unokahúgom 4 rajta, és anyásan karolom át, bár ott van -akkor még - az igazi anyukája is..., mögöttünk... és a képet az én anyukám csinálta) ugyanerrefelé jártunk már lányommal együtt is, amikor kb.15 éve a Cimbora c. irodalmi gyerektévéműsornak volt itt egész napos jubileumi felvétele, ahol saját verset mondott el, A kisgyerek ciműt - amit 93-ban írt, "már" 9 évesen , utána este az Operaházba mentünk Varázsfuvolát hallgatni-nézni...
most az Ex Symposion bemutatójára megyünk együtt, már ő is felnőtt, de a a folyóirat tematikus száma: "Rendszerváltás gyerekszemmel", a gyerekkori emlékeket idézi - amibe lányom is "benne van" (első olvasásra kissé meghökkentő című írással...:"Én itt csak csupa segget látok" - de az irásból minden kiderül- az "indoklás" ... a gyerekszemmagasságról is..., meg egyebekről)
ez itt a Sirály,
belépés után vissza is fordulok, ki a friss levegőre, mégha esik is; füstös a "kocsma"rész, nagy a dohszag a piNcében (ott lesz a rendezvény, de korán van még, csak a székeket tologatják, sok lesz a vendég, csak elférjenek (a galériából már leszorultak,
de egyre többen jönnek is majd... itt is alig férünk - úgy néz ki több ez mint, irodalmi rendezvény - azon nem szoktak ennyien lenni -
részletek hangzanak el a szövegekből, a 80-as években születettek visszemlékezései kiskorukra, amik egybeestek a rendszerváltás éveivel...
lányom is felolvas, ő abban a szerencsés helyzetben van, hogy nem kell csak az emlékezetére hagyatkoznia, mert szószerint felolvashatja azokat a mondatokat, amiket gyerekként mondott a történelmi napokban - merthogy anyja(én) szorgalmasan lejegyezte(m)... (nem hittem, hogy majd egyszer ilyen környezetben fognak elhangzani, ilyen összegüggésben - de örülök neki, nem körmöltem hiába - hozzájárulhattam a (már)történelem felidézésének hitelességéhez... S hogy a közönség is jót szórakozik - miközben "el is gondolkodik" - feltehetően, az csak plusz... (kár hogy a rajzok (a politikai karikaturák) nem láthatók, de a litera lehozza később az egyiket, a Gorbacsovot ábrázolót))
(a bemutatóról is tudósit:http://www.litera.hu/hirek/rendszervaltas-gyerekszemmel
Kőszeg Ferenc (rendszerváltó felnőtt) most aranyos bácsiként idézi fel a rendszerváltás napjait; az elégikusnak (szerintem inkább nosztalgikusnak) mondott szövegei, gyerekei lábjegyzeti kommentjeit is tartalmazza - persze ők máshogy emlékeznek - most, felnőttként...
mindenki máshogy emlékezik
mégis van ebben az egészben valami félelmetes egyöntetűség, úgy tűnik, ugyanazok az élmények, ugyanazok a reflexiók, mintha minden gyerek ugyanazt az életet élte volna - kisebb különbségektől eltekintve. ugyanaz a tévéműsor, a Dagower bácsi, amit megszakitott Antall József halálának bemondása - mint generációs trauma...
mintha tényleg egy generáció lennének- de ez csak utólag, most derül ki - mint mindig
most amikor el se tudják még /már dönteni felnőttek-e már vagy gyerekek-e még..
valami ilyesmiről faggatja őket a rádióriporter is, a közelemben, ahogy félfüllel hallom
gyerekként minden esetre elég felnőtteknek tünnek, tűntek
meg is fordul a fejemben, hogy talán rájuk kellett volna bizni a rendszerváltást.
akkor talán jobban sikerül.
most már elkéstünk. ezzel is.
aliz2. :: 2010. jún. 3. 23:15 :: 3 komment
Kategóriák: kultúra :: Címkék: emlekezes, jelen, kapcsolatok, kultura, lanyom, mult
