belesodródtam a tömegbe (autók, biciklisek, gyalogosok) nem volt visszaút, életemben ennyi embert még nem láttam a Maros felé...

Nika már énekelt mire kiértem a szinpadhoz, ott azért kevesebben voltak, az egykori kislány énekesnő harsogott, de jó hanggal, ritmussal, kedvesen, próbálta eltalálni az izlésünket , és sokallotta a köztünk levő többméteres távolságot(én jobb szeretem, ha visszafogottabb valaki) aztán még meghallgattam egy szinész-énekest, már állva.járva - felejthető volt,

 s a vásári sokadalmon és kellékeken át, kimentem a lényegre, a Maroshoz

itt volt a szokásos nyugalom, különösen, ha csak a Marosra néztem, hátrahagyva a z embereket,de azok is pihenni vágytak itt, inkább...