rásüt a nap,
kicsit korhadt az ablak
egy orgonaág fölötte belóg
előre néz, makacs, dacos
és nyugodt
húsz éves sincs talán
kockás blúzban
szemtakaró frufruban
rövid dús sötét hajjal
előre tekint
a jövőbe
mely még zavaros
nem vidám!
de még minden lehet
anyja a fényképet
lent, alatta állva,
udvarukon
csinálta
de nem ránéz
tudatosan nem
hanem fölötte el
a tágas levegőbe
még minden lehet
igen, majdnem minden
bár a bölcsészkar
már behálózta
elszánt
és szép
is tán
bár nem tudja
csak sejti
vannak sikerei
a fiúknál is
de mindig többre vágyik
valami másra mint ami van
hát igen -
én - voltam
