A Sparba igyekszem bevásárolni. És az úton megállít ez a fa. Szabályosan. Egy kalikába zárt, feketén magasodó fa. A makói művésztelep egyik öregje, Kusztos Endre látta illetve láttatta ilyennek az itteni fákat, görcsöseknek, feketéknek, erősnek és hajlékonynak, - én azelőtt soha, legfeljebb az ő grafikáin. Még el is méláztam rajta, hogy vajon ő hogy láthatta ilyennek. Pedig tényleg ilyen!

 Hogy nem láttam én ilyennek eddig...?! (csak a hóval befedettekre, meg a zöld lombba borulókra vagy az őszi, sárga leveleit hullatókra volt eddig szemem...?

Elő veszem a gépem, csinálok egy távolabbit: 

aztán egy egész közelit, csak a fáról. (ahogy Capától is tanultam, hogy a jó kép lényege, minél közelebb menni... (s ez a fa még csak nem is robbanhat, nem veszélyes...)

Hanem aztán! A Sparban eszembe jut, vásárlás közben, hogy megnézzem, milyen is lett a kép, kinagyítom, zoommal, hátha  egy még kiemelőbb vágássál még művészibb is lehetne...? nézegetem a bevásárló kocsi mögött, két árupolc közt a fényképezőmasinám, és közelit felém fenyegetően a biztonsági őr. Hogy igazán ne vegyem rossznéven, de figyelmeztetnie kell, hogy ezt ne csináljam, mármint ne fényképezzek... itt tilos. Mondom neki hogy eszem ágába sincs itt fényképezni, boltokat, árucikkeket nem szoktam, hanem éppenséggel fákat, épp idejövet, mutatom is neki a képet a gépről (és azt is, hogy itt nem exponáltam semmit) de csak mondja a magáét... hogy fényképezni tilos. Illetve a fényképezőgépet elővenni is tilos ezek szerint. El is süllyesztem a táskám aljába, s mondom máskor elő se veszem - mert csak erre nyugszik meg.

Node mi van a mobiltelefonnal?(azzal is lehet(ne) fotózni... és pár perc múlva hív is a lányom. Mondom is neki, ne lepődjön meg, ha egyszer csak néma lesz a telefonom, hátha elkobozzák... de nem! végigbeszélhettem, vagy egy negyedórát. Úgy látszik a fényképezőgépem feltűnőbb jószág. Még jó, hogy nem lehet vele telefonálni ...

aliz2. :: 2011. febr. 23. 0:02 :: 3 komment 
Kategóriák: hétköznap :: Címkék: eset, festok, fotók