Emlékszem, egyszer mondtad, (bár csak úgy, mellesleg, könnyedén, mosolygósan, mint általában mindent): születésnapokon az anyákat kellene ünnepelni, akik világra hoznak....
Ünnepellek. (magamat úgyse szeretem... ünnepel(tet)ni)
69 éve hoztál a világra. Ma van a születésnapom. De tulajdonképpen a születésemnek napjaI voltak. 3 napig tartott. Nem nagyon akarhattam erre a világra jönni. Micsoda világra is születtem! Igazi háborúba, ahol már a születésem, sőt a fogantatásom pillanatában a halálomra szövetkeztek. Ahonnan az apám, a férjed, oda is vetették, a halálnak! Micsoda találkozás is lehetett a tietek, amiből pont az esküvőtök után 9 hónapra megszülethettem...akit, a pár hónapos babát, azon az utolsó tábori lapon úgy üdvözölt, mint "anyáink unokáját"...
Most itt vagyok; "árván" - se nagyanyák, s nincsen apám, se anyám... 70. évembe lépve. A lányom, a te szeretett kisunokád meg már 27 éves. Ő még nem tudja, mit jelenthet anyának lenni. Én is csak 27 éve... Azóta téged is sokkal jobban értelek. Meg is értelek.... És hálás vagyok. Mindenért. Ami az élet. A jóért és a rosszért is. Mert valahol, valahogy az is jó. Mert: élet.
Mostanában egy kicsit tartok attól, hogy ugyanolyan nehezen fogok kimenni ebből a világból, mint amilyen nehezen jöttem bele.. (minden mozgás, változás nálam elég nehézkesen megy amúgy is) És tartok attól is, hogy már el is kezdődött... (de hát tulajdonképpen a születésünk pillanatától elkezdődik... ) De várnak-e , vártok-e majd odaát?
Vagy tulajdonképpen mindig is együtt is marad(t)unk... igen. (egyszer már kaptam választ:"löajlom voed") (örökkön örökké)
v.ö.lineas.freeblog.hu/archives/2011/11/11/oktber_2/
ÉS:lineas.freeblog.hu/search/l%C3%B6ajlom+voed/
aliz2. :: 2012. jan. 11. 16:10 :: 2 komment :: Címkék: anya, apa, emlekezes, kapcsolatok, lányom, ünnep
