a zászlórudat fújja a szél dülöngél le fog dőlni ez is egyszer- aztán esetleg visszarakják   de nem ez az örökkévalóság  

rabul ejtenek, de mi bennük? most egy véget ért valószínűleg (Az Alpesi őrjárat), hiszen kigubancolódtak a szálak, mindegyik el lett varrva, még valmelyes megnyugtató happy enddel is és honnan bennem ez a hiányérzet? lehetetlen időkben van (nak) és mégis már akkor iziben megnézem, pedig egy hétig…

 csak ilyen kis bokorszerű változatát látom a környéken, de az illatuk ugyanaz... le is ültem kicsit közibük, "otthon" érezni magam , a mi orgonáink között... (amik már rég nincsenek)                    

...A HEGEDŰM! elővettem végre a sarokból... igaz egy kis külső "kényszerre", muzsikálni invitáltak egy kis zenekarba, és tegnap már próbáltunk is,ám előtte egy kicsit én is, itthon... bizony lehangolódott alaposan a hegedűm... és felhangolás után is többször le, mig megállapodott, míg megszokta,…

       új levelek nyilnak a fán frisszöldek ne mondjátok hogy  tavalyiak... ezek mások újszülöttek   amazok lehullottak   végleg    

 csak félfüllel hallom a szobában a konyhából kiszűrődő Bartók-beszédet, (Bősze Ádámot) azaz egy vezetéknevet nem tisztán a Károly előtt... aztán a végén, hogy hány éves korában is halt meg, 14? nem akarok hinni a (fél)fülemnek.. utána nézek... Borzasztó, egy zenei csodagyerekről volt szó, FILTSCH…

csukott szemmel ülök - félig fekve - egy széles M. padon, a szökőkútnál. körbe a sűrű járókelők nézegetik a 322 éves makó tárlóit...   csukott szemem mögött virágokat látok, rózsaszinűt, közelitve   andalitó zene szól valahonnan   süt a nap - ez a lényeg bár (78 évemmel) alig élek   de a…