hóesésbe értem haza Budapestről tegnap este, és ma reggelre igazi fehérbundás havas táj várt az ablak mögött, mikor felhúztam a redőnyt.

a szomszéd néni söprögette le a kukáról a havat, épp lecsukta a fedelét, amikor arra közelitett egy guberáló, váltott pár szót vele, majd ő némi tétova mozdulatok után odébb is állt, talán azt mondta neki, hogy úgyse találna semmi használhatót.

(nem sokkal később mentem ki, kivinni bele a szemetet, alig volt  az alján pár szemeteszacskó.) Én, mig kevésbé feltűnő helyen, a másik kijáratnál, zártabb területen és nem a nyilt utcán volt a kuka, esténként (esetenként) kivittem pár olyan dolgot, amiről gondoltam, hogy használható... reggelre már nem is láttam ott, de arra mindig vigyáztam, hogy ne kelljen találkozni azzal, aki esetleg elviszi, és ne is tudják , hogy tőlem van. Jobb a szemérmes névtelenség. Ne tudja, aki kap valamit, hogy kitől kapja, hogy ezzel ne késztesse hálaérzetre, és én se tudjam, kinek adok... közös szégyen ez. Pesten sok a koldus, de ott is mindig én szégyellem magam, látván őket, s amikor adni akarnék, s ha nem adok, azért még jobban... mert megalázó mindkét félre nézve. Megalázó, és embertelen, hogy embertelen körülmények közt élnek emberek, mindenkire nézve megalázó! arra is aki nem úgy él... (mert hagyja(?) (Már nem tudom pontosan idézni, de sokszor jut eszembe Simone de Beauvoir megállapitása,(a kor vagy a körülmények hatalmá-ból - miszerint becstelen társadalomban te is azzá válsz, ha nem is vagy az eredendően, igazságtalanság közegében is hiába próbálsz igazságos lenni...nem vonhatod ki magad az általános igazságtalanság hálójából...Lehet, hogy rossz golyóbist választottunk? vagy inkább rosszá tettük...

pedig a minden mocskot betakaró hó olyan szép és tiszta, és mindent egyformán borít be szépitő, fénylő lepellel

amig össze nem tapossuk, sárrá

aliz2. :: 2010. dec. 14. 23:52 :: 2 komment 
Kategóriák: vélemény :: Címkék: epizod, idojaras, tel