tegnap este csak félig meg félszemmel, félfüllel néztem-hallgattam a Prima Primissima díj 5., jubileumi átadó ünnepségét, ami külsőségeiben már-már olyan mint az Oscar -... csak itt 3-3 jelölt van kategóriánként, akik közül mindenki "győztesnek" van ugyan titulálva, de a kiemelt fődij révén az igazi nyertes- minden kategóriában - egy személy, meg van közönségdíj is, érvényesüljön a nép hangja is- jelszóval, s az idén 25 alattiaknak először lett junior kategória is

én a primissimus primissimae (lehet hogy nem jól deklináltam, s a genitivusom egyes számban(?) pontatlan, rég tanultam latint - akkor is mindig anyám segitett ki, mert neki a fejében volt az egész latin szótár , nyelvtanostul, én meg lusta mindennek külön utánanézni) - szóval a főfődíjat az alapító Demján Sándornak adnám. Igazi mecénás, akit szemmel láthatóan boldogít, hogy másokat elismerve, "boldoggá" tehet, Töröcsik, az egyik jubileumi díjazott meg is jegyezte, hogy ő az, akitől méltósággal lehet elfogadni dijat" (mondják egyébként azt is, hogy van, amikor a díjazott ad rangot egy díjnak)

én leginkább Hankiss Elemér "győzelméért" izgultam. Nem csalódtam, benne se; mindig mutatják eredményhirdetés előtt a 3 jelölt arcát, az övé meglehetősen nyugodt, komoly és rezzenéstelen volt - semmi izgalom, semmi győzni akarás - tárgyilagos, mintha nem is róla lenne szó, talán kissé egykedvűen  szomorú is. Úgy tűnt, hogy meg is lepődött , mikor kiszólitották.. Végre nem a jólismert tweed zakóban  s a piroskockás sálban jelent meg, hanem  egy decens sötétszürke, csikos, finomanyagú öltönyben, világosabbszürkés ingben, nem is tudom nyakkendő volt-e rajta, de rögtön azzal a szabadkozással kezdte, hogy "nem is öltözött úgy..." (szinte mindenki szmokingban, nagyestélyiben)....mintha nem is számított volna a kitüntetésre... ha nem láttam volna, vagy ha nem ismerném, úgy ahogy, el se hinném, dehát hozzá képest ez is elegancia volt, és az igazi eleganciá(ja) amúgy se az öltözködésben van, egész másutt... amiből most is megcsillantott öltözéktől függetlenül, amikor köszönetet mondott azoknak a régi tanárainak , akiktől emberséget kapott egy embertelen korban is... ami rá is annyira jellemző (hogy milyen korban , azt most talán hagyjuk),s hogy mennyire "emberi", az megmutatkozott abban is, ahogy családjának: feleségének és gyerekeinek mondott köszönetet, méghozzá azért, mert mindíg nevettek az írásain, és ez megóvta őt attól, hogy túlságosan komolyan vegye magát... Sebaj, mi azért komolyan vesszük! (A múlt rendszerben írt Diagnózisok szemnyitogató világosságától  az "Emberi kalandon " ( a mi "kalandjainkon") át  a legújabbkori "fogyasztói civilizációs" énünkre-, ránkvilágitó Ezercú énig. Mindig jól tudja mire (milyen "csapdákra") kell ügyelnünk , sok-sok jó kérdést feltéve, keresi (keresné velünk is!) a megoldást, jó irányba terelgetve.... talán most egy kicsit többen figyelnek majd rá? Ránkférne...

Demján is megszólalt a legvégén. Köszönetfélét mondott a köszönőknek? - Fáradtabbnak látszott, mint 5 éve, ... de azért az is látszott rajta (amit épp tegnap pedzegettem itt az ajándékozással kapcsolatban): hogy adni nagyon jó!

aliz2. :: 2007. dec. 8. 10:14 :: még nincsenek kommentek :: Címkék: HANKISS, kultura, tevemusor