ezt a Mikulást küldtem el lányomnak emilben, Mikulásra:
ismerős lehetett neki, mert ő csinálta, annak idején, iskolai rajzszakkörön, némi társi közreműködéssel, ahogy az alábbi képen láthatók is:
meg egy pár anekdotát is felidéztem, a régi mikulásokból, - ugyan a legkedvesebbet már a tavalyi bejegyzésben, amikor kaptam tőle sok mikuláscsomagjából egyet én is, hogy -mint mondta, 4 évesen-, nekem is legyen mikulásom... (ez 1988-ban történt, amikoris "hű, de Mikulás volt")
1989-ben, december 5-én meg korán lefeküdt hű, ennek már 21 éve?!) nyugtalanul aludt biztos mert várta a Mikulást...(vagy Télapónak mondtuk inkább akkoriban(?) Én közben elkészitettem az ajándékzacskót, és kiraktam a kifestőt. Felébredt, észrevette! Csodálkozva mondta: "Csoda történt!"
-Aludj el újra! - mondtam "Lehet, hogy még visszajön a Télapó. Mit szeretnél még?"
-Egy szép mesekönyvet!
-Az is lehet, hogy nem jön vissza...!
-De te itt vagy! - mondta felcsillanó szemmel.
(oda is raktam később az ajándékokhoz még a Grimm meséket , azt hiszem...)
Reggel meg, másnap, 6-án, megtalálta a mesekönyvet is. Örült neki persze.
-Látod, tudja a Télapó, hogy mit szeretsz!- mondtam.
-Persze, mert a tiéd"! - mondta.
1990.december 5.
A tévében felhívták a figyelmet a csizma kitevésére.
-Vajon mit vett neked a Mikulás? -kérdeztem.
.Miért? Már vettél Mikulás-ajándékot? Tudom, hogy te vagy a Mikulás! Az én Mikulásom!
