ez a "látképem", ezt látom némi időjárás- és napszakbeli változások miatt módosult formákban, ha kinézek az ablakomon; most is ezt, ha kicsit  előre hajolok az iróasztalnál, a monitor felé, és kibámulok; csak a levelek már jobban lehullottak, mint ezen a régibb, korábbőszi vagy későnyári fotón, és a fák mögötti, túloldali ház azóta, épp a napokban, új, méghozzá sárga színű ruhát kapott.

 A fákat, akármelyik évszakban szeretem nézegetni, a mögöttük levő épületet szögletei miatt kevésbé, bár, most ez az új  és a sárguló falevelekkel némileg harmonizáló szin, megkönnyiti a helyzetemet

most már esteledik, egyre korábban, tompulnak a szinek, és a megmaradó levelek a széllel is dacolva biztosan kapaszkodnak az ágaikba - még

hajnalban, félébren, láttam, a derengő fényben úgy úszkáltak a sárga levelek a levegőben, összevissza, és inkább fölfelé , hogy szinte elvesztettem a gravitáció nyújtotta biztonságérzetemet, már-már én is lebegtem a levelekkel, nem érzékelve, hol a lent és hol a fönt - ... de azóta már valamennyi eltévedt levél lehullott a földre, megadták magukat ők is a gravitációnak, talán az őket felkavaró "rossz szél " is lecsendesedett, a "rossz" szél végül is jót tett: meghosszabbítva szükségszerű hullásukat, adott nekik egy kis felfelé szárnyaló hosszabbítást - illúziót.

"S halott-e már a perdülő szirom, ha hullni kezd, vagy csak akkor hal meg, hogyha földet ér?"

Hát ime meglett a talányos válasz Radnóti (Ikrek havának)  talányos kérdésére is... (?)

aliz2. :: 2008. okt. 30. 15:59 :: 10 komment :: Címkék: elmelkedes, ido, idojaras, RADNOTI, termeszet, vers