Makó híres szülötteire emlékezve igyekszik sajátmaga számára is legalább országos jelentőségre szert tenni.
Van már Páger Antal díja mellett, kis-Pulitzerdíja is, több éves dédelgetett tervezés után.
Az biztos, hogy a pályázati kiírás és lebonyolitás erős kivánnivalókat hagyott maga után - fogjuk a gyakorlatlanságra, a kezdeti nehézségekre.
De a Pulitzer emléknap, ami ma volt, azért figyelemreméltó "médiaesemény", mindenesetre (kis)városi eseményünk lett.
A Korona díszterme szinte teljesen tele volt, mire odaértünk, később pótszékeket is kellett behozni. A gyönyörű, kristálycsillárokon azért nem lógtak, le is szakadt volna. De lehetett bennük gyönyörködni, meg nosztalgiázni (egykori bálakra, koncertekre) a mellettem ülő egykori kórházigazgató doktorbácsival, aki, bár ő már nem tudja, 15 éves koromban fedezte fel az extrasistolémat, ámuló arckifejezéssel az EKG-m előtt, a bátyjával meg együtt jártam héberórákra tavaly Szegeden, szoktam is nagyünnepekkor a zsinagógában látni őket, bár azt mondta, ritkán jár el bárhova is, nincs olyan jól, de ezt a mai eseményt ő sem akarta kihagyni. Hát sokan mások sem. Ilyen húzónevekre özönlöttek, mint: Jakupcsek, Vitray - nomeg Uj Péter, Albert Györgyi - mint előadók! Bár, jellemző módon - Uj kivételével - egyik sem ujságíró! Baló se, aki - elég bénán - elnökölt.
Pulitzer kivetített képe egy darabig viszont - s joggal- uralta a termet S ráadásul egy fiatalkori! De ha a makói mivoltot vesszük, egy gyerekkorit, vagy ha a magyarországit, akkor is egy maximum kamaszkorit kellett volna kitenni.
Érdekes, ahogy örülünk külföldön híressé vált földijeinknek! Azt híve, hogy ez "híres"sé tehet bennünket is(?)... Hm. Arról nem is beszélve, hogy ilyenkor mindannyian mennyire magyaroknak minősülnek, s elfelejtődik zsidó mivoltuk (is) (ha, mint Pulitzer esetében, s amúgy is, elég gyakran, azok); most ugyan Uj jóvoltából erről is szó esett, és épp azzal a szomorú aktualitással aláhúzva, hogy 1945 óta nem volt ilyen mérvű zsidózás, mint épp e napokban - Pulitzer 160. születésnapja ünneplése körül,( bár persze , attól függetlenül. Hiszen minden politika manapság. S ha bajok vannak, mindig a zsidó a bűnbak.)- Új egyébként még arra is rámutatott, Pulitzerre meg Neumannra (meg a többiekre) utalván, hogy "elüldöztük, tönkretettük őket, külföldön váltak naggyá." Én még azt is hozzátenném, hogy haláluk után vagyunk hajlandók igazán elismerni őket. (Pedig: l. Illyés: "A lét tegyen rendet , ne a halál"!) Van illetve lenne egy Vermes Gézánk is, pár házzal laktak arrébb, a Szegedi utcán, mint mi, most világhírű tudós, A zsidó Jézus, a holt-tengeri tekercsek nemzetközileg elismert kutatója. Makónak még nem elég jó, hogy diszpolgára lehessen... még él... Oxfordban!
Az ünnepség után pár szál fehér rózsa került a szoborparkban Pulitzer mellszobra alá. Megdöbbentően kevesen tisztelegtünk a szobra előtt, ahhoz képest, amilyen tömve volt még pár perccel előbb a Korona díszterme, ami amúgy csak pár másodpercre van a szobortól, csak át kellett (volna) sétálni az úttesten hozzá...
Lehet, hogy a mai médiasztároknak mégiscsak nagyobb renoméja van, mint neki?
Vitray (öniróniával): "Nagyon rossz emlékműnek lenni!"
aliz2. :: 2007. okt. 26. 20:28 :: 2 komment :: Címkék: elmelkedes, eloadas, MAKO, PULITZER, unnep
