75 éve ölték meg Radnótitmeg apám is vagy egy hónappal előbb, hasonlóképpírják a szokásos emlékidéző szövegeketévfordulóraén nem tudom, én életem minden napján emlékszem az Apámra, akit elvettek tőlems Radnóti versei szinte csak szomorú térképek, hiradások mindehhez igen, szomorű, vagyok…

rezegnek a levelekvagy reszketnek inkábbmikor kerül rájuk a sora nagy hullás  

szeretek idejárni, ma kicsit késett a vezetőnk, de nélküle is egész jól elvoltunk....beszélgetünk irodalomról, történelemről, magunkról is kicsit, felolvastuk irományainkat (házifeladat gyanánt emlékezés,közéletiség) megbeszéljükjó..szeretem....         csak tudnám, hogy miért…

nem tudom, miért érzem azt, hogy Karinthy Márton halálával egy dinasztia ment el   mert ő a Frigyes unokája, a Ferenc fia...   bár van leszármazottja, igaz lány, a Vera (részben rá is hagyta szinházát)   meg azt hiszem a Veráénak is van már gyereke (tán ő is lány)     mégis... és tán joggal…

sinek, mik a mennybe visznek ez szó szerint igy történt therezinben van egy emlékjel mi megmenekültünk de jakob létrája figyelmeztet nyitva  mindig az út az ég fele járunk föl-le föl-le de egyszer mégis csak ott maradunk fent csakhogy nem mindegy kinek az akaratából s mikor!

szeretek a menzára járni, ott enni, lenni   nem is tudom, miért   ma csak 1 körül értem oda, már nem kellett várni (igaz leves se volt már, amit akartam volna)   mögöttem pár lépésre oldalt, félrehúzódva állt az a szegény közmunkás fú, aki ücsörögni szokott az idevezető út egy padján egy…

  én nem tudom, hogy összefügg-e az évszakváltással, az őszi idővel, de megint erősebben érzek depressziós tüneteketlehet, hogy még a betegségem (megfázásom) utózöngéje, de annál tartósabbnak bizonyulmint nehéz kő ül rajtam valami, megnevezhetetlen....az őszi bú :)nyomasztlehet, hogy újra kezdem…