csak a kor miatt néztem meg a filmet,  (45-47es újságokban, a Makói népujságban épp a napokban tanulmányoztam a levéltárban az anyagot, majd visszatérek erre is, személyes vonatkozások miatt nagybátyám népbirósági védő ügyeire), amit célba vett, a háború utáni közvetlen zavaros idők... a műfaj…

  kis pont vagyok a nagy világban ezért rajzolok kicsiket a nagy rajzlapra mindig összébbhúzódnak a tárgyak rajta jelezve a valós arányokat kicsi-nagy kicsi-nagy

  eláztattak a felső szomszédok, már hatodszorra csurog a nem tudom milyen eredetű levük az előtér ajtaja fölött...most éjjel, meg tegnap reggel is szerencsére most tiszta víznek látszó, de már hullámzik az ajtó fája fent a terheléstől,,,, készülök felmenni szólni nekik, hogy vigyázzanak már…

  Úgy fotóznék le egy virágzó ágat, hogy pont az út közepén állokJön is egy biciklis, megtorpanok_Hát maga mit csinál?- kérdi_Fotózok, Hogy megmaradjon ez a gyönyörűség...--Én nem kedvelem a gyönyört! - jelenti ki, miközben leszáll a bicikliről... -Virágok... Ilyenek nem....Fejét csóválva megy be…

  noteszomból: apám egy ekkora noteszba írta matematikai logikai tanulmányának jegyzeteit én meg tücsköt-bogarat hordok össze itt vajon a lányom vagy unokám böngészgeti-e majd valamikor, mint én az övét.... vagy kihajíják a szemétbe.... (dehát annyi noteszom van telefirkálva, hogy másra…

    nem köszönt el  s nem köszöntem el nem is tudom megkapta-e utolsó leveleimet Ausztráliába korábban panaszkodott hogy hiába várta... álmomban jártam ott de azt mondták elröpült egyszer visszajött hallottam a halál angyaláról beszélt egyszer meg láttam is de akkor…