tobzódunk, egy nap két kiállitás is nyilik, impozáns helyeken, a levéltárban kerámia-, a könyvtárban fotó-

4-re a levéltár kis köralakú galériájába zsúfolódunk, de megtelik a lépcső is meg a nagyobb kutatóterem

hőség van, én behúzódom egy sarokba (féltem az időközben megsérült lábam is a tömegtől)

de kiderül elég rossz helyre álltam, a beszédet mondók mögött szinte, lásd a képen

node sebaj

élveztem a beszédeket is, (bárgyú mosolyom tán ezt tükrözi) igazán, még a polgármesgterasszonyét is, aki tényleg komolyan veszi, hogy legyünk Maros-parti Konstantinápoly, és ennek jegyében nyitja meg a páratlan kultursorozatot.... , na meg a szobrász Kis Jenő jobb hiján még anekdótázgat is

és a kerámiák tényleg gyönyörűek , nagyon jól kiemeli a mázak élénkségét,  (aminek bűvöletében alkot - a selfmademan kerámia művész (szobrászkodás, textilművészete után)

már a másik killitóhelyen gratulálok neki, összefutva, mondván szépek a kerámiái, de ezzel persze nem mondtam újat, legfeljebb megerősitettem hogy nekem is tetszenek, hiszen pironkodva fogadta az agyondícséréseket a placcon is....(de hát az igaziak mindig szerények)