nem is akartam elmenni rá, csak aztán hogy itt ragadtam hét végre (mindig itt ragadok) mégis...., no meg Zerkovitz melódiákra megéri mégis csak (még ha lopkovicznak is csufolták kit érdekel ma már az eredet) aztán már ott voltam, mikor felzengett a Bajza utcai palota, és rádöbbentem hogy én láttam már ezt az operettet Szegeden, meg közvetítést Pestről (Pápay Erika, Kaszás Attila) és tetszett is...

úgyhogy élveztem az elég jó színészi játékokat, mozgalmas rendezést, meg főleg a szép dallamokat

főleg a Mi muzsikus lelkek kedvencemet....

hanem a szúnyogokat egyáltalán nem, mik persze csak az első felvonás közben zavartak de akkor nagyon., bár folyton kenegettem magam szúnyogirtóval.. kétszer is éreztem hátul a nyakamon valami legyintés félét, hátra is néztem, de a mögöttem ülő nő (egy nyugdíjas társaság tagja) élénken tiltakozott

aztán az első felvonás végén újra hátra néztem, hát a kezében egy hatalmas zsebkendőt lobogtatott

mit csinál? kérdem- hozzám nem ért -tiltakozott megint , az lehet, de rám hessentette a zsebkendőjével az összes  szúnyogot,

én viszont kijjebb húzódtam, szerencsére a sorom üres volt, csak fent zavart a toronyban a világosító hangos beszéde, de szúnyog már nem zavart

így jártam