Stephan Hawking hiánya

2018. március 14. - gond/ol/a

reggel az okostelefonomon ezt a fotót látván megelégedéssel konstatáltam, milyen jól néz ki Stephan Hawking, s csak aztán olvastam döbbenettel az alatta álló szöveget, illetve a két évszámot kötőjellel elválasztva (1942-2018)

a zseniális fizikus (kortárs) -megcáfolva orvosai 21 éves korában mindössze 3évre korlátozott korlátolt életkilátási jóslatát - most halt meg ... hatalmas és csodálnivaló életművet hagyva maga után... Bár mint szerényen ő állitotta:

"Az ismertségemet nagyrészt a betegségemnek köszönhetem: az embereket lenyűgözi a kontraszt a fizikai és a szellemi képességeim között. Nos, az tényleg egyértelmű, hogy testileg rokkant vagyok. Hogy zseni vagyok-e, az már sokkal inkább vitatható” – mondta önironikusan az állapotáról és hírnevéről."

a halálhirt három gyermeke jelentette be, mert szerencsére utódokat is hagyott...

"Nagyszerű tudós és rendkívüli ember volt, akinek munkája és öröksége sokáig élni fog. Bátorsága és kitartása zsenialitásával és humorérzékével világszerte megihlette az embereket. Egyszer azt mondta, »nem lenne valami nagy az univerzum, ha nem lenne olyan emberek otthona, akiket szeretünk«. Örökké hiányozni fog nekünk" – írták közleményükben gyerekei, Lucy, Robert és Tim.

ők ezt írták "örökké hiányozni fog nekünk

......

(nem tartozik szorosan ide, de ma reggel éppen e kérdőmondatra ébredtem: Hol hiányzunk? ---utána láttam e fotót és olvastam a nekrológban a gyermekei mondatát (Örökké hiányozni fog nekünk)

azért elgondodlkodtató...

igy együtt is

rögtön megválaszoltam illetve továbbvittem magamban a kérdés: hol hiányzunk

Ott kell lennünk,
ahol hiányzunk.)

ameddig tudunk... ha hiányzunk

s bár van aki az egész emberiségnek hiányozhat...bár a tanitásai megmaradnak...

mégis, személyében, akkor is leginkább a leszármazottainak)