A kertünk dzsungele
akár az emlékezetem
csak nehogy kiirtsák
annak fáit is
meg minden virágát
ahogy a kertünkkel tették
de nem, nem
én nem vagyok eladó
nem tehet velem
senki semmit
a kert is
csak kényszerből
lett eladva,
a házzal
vezeklem is miatta
épp eleget
minden emlékem
mindig arrafelé visz
ahol a szemem
most csak sivár
parkolót lát
egy fűszál nélkülit
s a borostyán is az
utcára szorult
a föld alatti
rejtélyes utakon
de a kopasz akáctörzsre
teljesen ráborult
együtt szoktunk
sírni ott
ha arra járok
s emlékeim dzsungele
olyankor elfed
minden kopárságot
