Kell az áldozat! -ezt mondta Sík Sándor a tőle búcsúzó, munkaszolgálatba induló Radnótinak... * ez mindig zavart, felháborított. NEM KELL AZ ÁLDOZAT! üzenem Sík Sándornak ezúton is.
Nagypéntek, napon
ültem az udvaron
a napon
egy padon
aranylott minden körülöttem
s bennem
a mélységnek távlata volt
s legvégén ő a kereszten
felhúzta töretlen lábait
a fejét mélyen lehajtotta
ahogy Keresztes János lerajzolta
s nyomán Dali megfestette
de ekkor még nem ismertem
egyik művet sem
csak meglepett az
aranyló látomás
szokatlan póza
a nem belenyugvó
kínlódó
felhúzóckodás
kitörni akarás
mintha megbánta volna
hogy hagyta
aztán feltámasztotta magát
harmadnapra?
vagy hamarább
mindent ő csinált
minden úgy lett
ahogy ő akarta
legyen meg az ő akarata?
ugyan már
mért akarta volna
Éli, éli...
lamma
lamma
sabahtani...
Istenem, Istenem
mért hagytál el engem
ezt vele
a 22. zsoltár
mondatta
nem Isten hagyta el hát
s nem is az "atya"
s nem is az "atya"
hanem ő
saját magát
még előbb
jöttem rá
évek múlva
legyen ez tanulság
a mai napra
ne áldozd fel magad
se másokat
és ne hagyd hogy
feláldozzanak
nem kell az áldozat!
felesleges
élj amíg s ahogy lehet
ne feszittesd keresztre
se magad se mást
süssön rád a nap
aranyló sugara
s utódaidra
békében
évezredeken át
ez legyen
a megváltás
2017. április 14.
http://real.mtak.hu/23509/7/kell_az_aldozat.pdf *
