zsákutca   megtöri utad vége nincs s nem végtelen üresjárat csak   (a cim a lényeg, valamelyik reggel ez a szó "üdvözölt", vagy inkább csapott rám,egy álom után, valamivel-valakivel) kapcsolatban. de a haikut csak utána, ettől a konkrét tartalomtól elvonatkoztatva fabrikáltam, valami általános…

lassan kifogy belőlem az élet nem én akarom hanem ő   pedig még jól se laktam csak elfáradtam idő előtt   folyton aludnék mégis csak forgolódom álomtalanul   csodás álmaim lesznek ha majd visszaálmodom   álomtalan korom

  végemet járnám?utolsó percig éleks tán még aztán is halálra nem gondolokmég s már nem rám tartozik

átaludtam az Oscart... nappali világítás mellett, a bekapcsolt tévé előtt...   a fal felé fordulva csak pár percre akartam behunyni a szemem, az unalmas és számomra érdektelen előműsor közben, s mikor legközelebb kinyitottam, már (épp) di Caprio veette át, végre, a neki már régóta kijáró…

hazafújt a szél huzatos úton lakom csak ki ne fújjon   vagy fújjon el messzire kalapom már elvitte