ő Csuja Imre, én kevésbé ismertem eddig... de mások biztos jobban, óriási , hosszú taps köszöntötte, és  igazán meggyőzően vallott mesterségéről-hivatásáról. pl olyanokat , hogy nem is annyira beleélni kell a szerepbe, hanem azzá lenni, ami a szerep,illetve magából kibányászni...hogy sose hazudik szinészként se. Hogy  mennyire örült annak , amikor valaki azt mondta neki egy előadás után, hogy "én nem is tudtam, hogy maga szinész".... És az is tetszett, amikor elmesélte egy bakiját, hogy szinpadon a saját lánya nevét mondta a szereplőé helyett, mert akkoriban érettségizett épp a lánya, és folyton a fejében járt... hogy 50 éve, a nagyanyja volt tulajdonképpen az első szinészmesterségre tanitója, anélkül hogy tudtak volna róla, mikor versekre tanitotta, és mondta, hogy a lényeg, hogy pontnál, vesszőnél mindig álljon meg. Ott vannak a gondolatok... teszi most hozzá. S hogy gyomlálás közben jöttek a legjobb gondolatai,mert ott nincs görcsölés. Meg  hogy empatikusnak kell lenni. Az a szinészet lényege. Nomeg az emberszeretet! ... Amúgy le is süt róla.