Ötven év utàn a fia mosolyàban talàlta meg mit is kedvelhetett az apjàban ifjúkoràban   De őt màr làtni nem akarnà s magàt se làttatni vele   legfeljebb sajàt lànyàval dicsekedhetne   Mert: elhagy mindannyiunkat az ifjúsàg édes madara   S még jó ha gyermekeinkben visszahozza mindazt mi miénk…

Begyöpösödött parlagorszàg Hiába volt a sok fényes elme Meg se értik a gazok Legfeljebb félreidézve Hitvány sötét alakok De hát ez már megint Ama hres magyar ugar Ismerjük rég Innen s onnan Fuldoklunk belé   Csoda ha még Egyáltalán vagyunk Valahogyan   Vagyogatunk Csak