Azt hiszem, azért nem merek újabban nekivágni semmi újba, mert ahogy visszagondolok az életemre, akármibe kezdtem, a végén mindig kicsorbult...
az egész életem egy kicsorbult... bögre!
akár el is lehetne hajítani...
csakhogy - nem kell félni! - , az is jellemző rám, hogy ragaszkodom minden ócskasághoz - a csorba bögréhez is - ha nem is iszom belőle, tehát nemrendeltetésszerűen használom.
de pl. jól mutat dísztárgyként, ha úgy rakom a kredenc tetejére, hogy nem látszik a csorbasága, vagy akár íróeszközöket is rakhatok bele, az íróasztalomra, ha nem éles az a csorbaság, csak óvatosabban kell vele bánni, nehogy megvágjon. Ezért inkább nem is használom! Csak őrzöm. S ha feleslegesen is. De nem akarom továbbcsorbítani.
-----------------------------
a fenti sorokat étteremben írtam ebéd előtt vagy közben? valószínű a környezet hatására jöhetett ez a szerencsétlen -csorba bögre- hasonlat (akkor már mért nem görbe bögre?! az legalább nyelvtörő) délután hazaérve felmásztam a létrára a konyhában, és körülnéztem a kredenc tetején sorjázó bögrék közt! - hogy csináljak a bloghoz fotóillusztrációt, és kerestem volna csorba bögrét, de egy se volt az!!! egyetlen 1 db se volt csorba, belül se, sehol se... Ki voltak szuperálva, de épek voltak! De valójában igazat mondtam, csak elragadott ez az idétlen hasonlat... a hasonlatom nem a valódit mondta, bár remélem az igazat - bár jobb is lenne, ha mégse,.. Örülnék neki, ha kiderülne - egy magasabb létráról megnézve alaposabban az életem is, mint azokat a csorbának hitt, kopott de ép bögréket -, hogy talán mégse olyan csorba....az se....
..... szómiszó, most ez a bejegyzés, hasonlata, kicsorbult...
de miért is ne lehetne venni egy teljesen új bögrét?!
Eh, meg kell venni azt az új "bögrét"!
s vigyázni rá, nehogy kicsorbuljon-
és főleg: rendeltetésszerűen inni belőle.
Használni. Annak, ami.
(csak az életünkből nem lehet újat venni - akár csorba, akár nem...) (a reinkarnáció igy nem , csak álvígasznak értelmezhető.
tessék hát vigyázni a bögrékre!
(2011. november 9.)
