16 éves unokaöcsém tegnapelőtt az előadása meghallgatása után azt irta fel az msn üzenőre, hogy "érdekes volt Feldmar" - Feldmár sikerét, tömeges népszerűségét - fiatalok körében is - azzal magyarázta - (az ugyanaznapi(esti) Friderikusz most-ban)kissé szerényen: hogy felnőtt dolgokról egy 16 éves kamasz szókincsével beszél (mivelhogy 16 éves volt, 56-ban, amikor elhagyta az országot, ahol magyarul beszélnek)
Mindenesetre -akármilyen nyelven -de meghökkentő dolgokat tud mondani! Fridivel -szinte végig- nem is tudtak közös nevezőre jönni. Fridi - az amúgy remek, mert feszülten figyelő sőt empatikus riporter- képtelen volt átállni Feldmár cimkeellenes, "szabad" nyelvezetére. Pedig ez Feldmar lényege: a szabadság hitvallása.
Hogy ne szerep legyél, ne az legyél, amit belédhipnotizálnak mások, hanem ÖNMAGAD.
Majdnem az egész beszélgetés arról szólt, hogy mi NEM, nem pszichológus, nem tudós, csak Feldmar, önmaga.(mint ahogy nincs "alkat", nincs -ista -csak a szokásaink, amikből fel lehet, is fel is kellene ébredni.)
Mert nincs is olyan, hogy milyennek kell(ene) lenned, önmagad légy.
Ha hallgatod Feldmárt (s mint a legtöbb ember, szerepjátszón)arra a következtetésre jutsz, hogy meg kell változtatni az életed. (olyan ez, mint Rilke Archaikus Apollon torzójának mondandója! maga a katharzis!)
Sartre, Camusre hivatkozik (egykor, egzisztencialista kedvenceimre, nocsak!), kik szerint szabadságra vagyunk itélve. De nem az "ítélve" szót hangsúlyozva ezúttal!)
Mindenki -eleve- szabad. Még - külső- rabszolgaságban is lehetünk szabadok? Brodszkij, a költő Szibériában -önszántából!- kétszer annyi fát vágott, mint amennyit - éppen megtöretését megcélozva - vágatni akartak vele.-
Fridi azzal az elismeréssel zárta a beszélgetést, - bár kis szkepszissel -, hogy itthon megőrülnek érted, nyilván okuk van rá...
Hát én továbbkutattam ezt az okot egy kicsit, még megnéztem 2 órás portréfimjét, és abban igazi kincsgondolatokat is találtam:
Hogy, bár nem merünk nem akarni semmit, pedig akkor történ(het)nének a legjobb dolgok velünk. Hogy nyugodtan elengedhetem magam, hiszen egy nálam nagyobb van bennem, az élet, s az csinál bennem mindent. hogy csoda, hogy van élményünk egyáltalán, mégha rossz is az,(de él-mény)! S hogy ha már itt vagy, légy hálás!
Hogy bármely pillanatban megváltozhatsz, "felébredhetsz" (saját elhatározásra, belülről - viszont kívülről "hipnotizálni," szuggerálni senki ne tudjon!))
S hogy senkinek ne higgy el semmit!
De akkor neki se?
(2011. október 11.)
