és még

az elhibázott

szerelmeimről is,

szólnom kéne...

úgy feledkeztem meg róluk

a létösszegzésből

úgy hagytam ki

ahogy őket is el

s tulajdonképpen

magam is velük

vagy ők engem

pedig évtizedekig

ifjúságom értelmét

jelentették

mert az igaz érzelem az

soha nem éreztem

és értettem

annyit és úgy  a világból

mint míg voltak

s ha végül is mind elhagytak

vagy én őket -

már oly mindegy

most itt vannak mind

bennem s velem

de jó hogy voltak

van kikre emlékeznem

szeretettel és

szerelemmel

s így, engesztelőnap előtt

a bocsánatukat kérhetem

ha akkor,

mikor ideje lett volna

nem eléggé szerettem

nem ahogy ők szerettek

pedig nagyon

néha vakon

dehát nem is éltem

elég bátran

s eléggé

sosem

bocsássatok hát meg nekem

és én is magamnak

s te is Istenem

s bocsásd meg nekik is

amit ők követtek el ellenem

(én már rég megtettem)