anyu, már én se rohanok
én is keresem a padot
hol megpihenhetek
nehezen járva utam
a városban
ami ugyanaz
tán több is benne a pad
mint a te idődben
(bár fogynak is
mert el-elviszik
mint mindent
mint a mi bödönünket is
még a háború után
(amikor meg minket)
sok a szegény ember
és kevés a megértés
hiányoztok nagyon…
a kedvességed
a jóságod
a mosolyod...
most
itt ülök egy padon
itt vagy te is
érzem
tudom
sokszor
a te szemeddel
látom
mi folyik itt
olyankor könnyebb
segitesz
még élni
s majd halni is
