erről-arról-amarról még

erről-arról-amarról még

háttal a retronak

2015. augusztus 03. - gond/ol/a

kiváncsian vártam ebben a programtalan sivatagban a hirdetett retro hétvégét... hát nem kellett volna...

annak, aki élt  már a megcélzott időben (60-as, 70-es évek - s ráadásul fiatalsága kötődik ehhez az időhöz, ami visszanézve csakis szép lehet), várható volt a csalódás sőt felháborodás.... biztos nem tudtam volna végigcsinálni ezt az időszakot... ha ilyen lett volna , mint ezen a "demonstrativ"nak szánt bemutatón...

 

persze az is lehet, hogy többrétegűek a korok is, mint minden, mindenesetre az itt látottakhoz -hallottakhoz  engem nem fűztek nosztalgikus emlékek - és sajnálom, hogy folyik a leértékelés és hamisítás, a múlt korokat illetően... mi lenne , ha (pl lányom is) ezzel azonosítaná azokat az időket, amikor még nem is éltek..... bár -mondjuk- a Csini baba egyik kedvenc filmje.... meg azt hiszem a Marot Viki zenekart is kedveli, lehet, hogy idézőjelesen jók a jelennek ezek az ősi dolgok, engem meg tán épp ez zavar..... Talán nevetni kéne (régi) magunkon...(?) nekünk is....

 

 

én hátat is fordítottam a színpadnak, hátra ültem egy padra, hogy ne zavarják a szemem a reflektorfények, meg a hangerő se a fülem....

A bejegyzés trackback címe:

https://mindentkimondani.blog.hu/api/trackback/id/tr808329066

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

13118 2015.08.04. 07:05:57

a műsorplakátot nézve, elég szegényes volt képviselő-testület fantáziája.

vektorviktor 2015.08.04. 10:20:10

Bizony fájdalmas, hogy még élünk, alkotunk, és legszebb éveinket holmi jöttment fiatalság Retro-nak hívja. Menjenek a búsba! :DDD Kicsit komolyabban. Régóta foglalkoztat engem egy téma, az emberiség kollektív emlékezete. Nagyon nehéz erről pár mondatban írni, hogy mennyire fontos, mennyire életbevágó akár a túlélés szempontjából. Ebben a posztban is megéreztem a problémát. Mi az, amit a saját életünkből átadhatunk egy jövő nemzedéknek? Mennyire lehet ez hatékony? Milyen gondolatok és érzések maradnak az új nemzedékben a régi nemzedékről, miközben már az újnak kell átadni a tudást. Mennyire gyorsan vész el az elmúlt korokban gyűjtött tapasztalat? Leírható-e ez matematikailag, mármint az a bizonytalanság, ami az emlékezetet jellemzi? Mekkora a divat, korszellem szerepe? Hogyan viszonyul ehhez az egyén, hát hogyismondjamcsak, hormonálisan :) ? Felismerjük-e magát ezt a folyamatot? Nem válaszolok most és befejezem a kérdéseket. Közben eszembe jut Eperjes Károly. Az általa megformált Széchenyi. Az a folyamat, hogy Szamócánk szinte egész addigi életében készült rá, hogy hitelesen áthelyezze magát abba a korba. Valami vidámabb: Szóval Aliz mindennek háttal. Honnan származik ez? Az első megfejtő vehet magának egy Kuglert! :) "Egy mindenhol taníthatónak kiosztva most már mindene, és nem tudja megkérdezni, hogy önnönmaga lehet-e. Mert minden vonatnak mindegyik, mindegyik ablakában ő, csak ő áll, s hogy mindennek háttal, azt nem tudja a tanított integető." :)

13282 2015.08.04. 17:40:46

https://www.youtube.com/watch?v=2Zi1DRlhi4g

13282 2015.08.06. 11:26:49

reflexions azt mondta ma nekem valaki, hogy meg kellene irnom (akár a blogbejegyzéseimből is), hogy milyennek, hogy láttam én az 50-es, 60-as stb. éveket...s kb két hete gondolt erre, hogy megmondja...ez nagyon meglepett, mert kb akkor gondoltam én is erősebben arra, hogy talán "kutyakötelességem" is  lenne, elmondani, amit láttam, saját szemmel, hallottam saját füllel, az én időmben, időimben, mert hogy azok, akik még nem éltek akkoriban, nem is tudhatják, hogy volt... persze más forrásokból igen, és sose lehet pótolni a személyes tapasztalatokat, de el kell mondani - a "meséld el fiadnak" nem csak (zsidó)vallási parancsként értelmezhető (olyan kevés a zsidó vallásban amúgy is, ami kifejezetten vallási megfontolás - és még az ünnepek is főleg történelmi emlékezések)... a meséld el, te, aki átélted, és úgy add tovább, (szájról szájra hagyománya) épp mindenkori jelenként (tehát hamisitatlanul) akarná megőrizni a történelmet, átéltetni, saját élménnyé tenni... amit de mennyire, folyton hamisitanak! mint látjuk.. persze, történelem könyvet nem tudnék, nem is akrnék irni. (azt mindig a győztesek irják - mondta valaki) de ahogy a mindennapokba szűrödik akaratlanul is a történelem, szinte észrevétlen, az úgyis ott van a sorokban, ha azok csak arról szólnak is, hogy hogy is volt, mi is volt... "akkor"... az emlékek meg sokszor valóban úgy jönnek elő, mintha nem is a múltból, hanem jelenné válva. (ahogy elmesélve egy ilyen élményt a lányomnak úgy summázta, nem is emlékeztem, hanem magam voltam az emlék) szerkeszteni se tudnék. de a "napok hordalékát" tényleg, Déry Tibor-i mintára , talán... "reflecxions" - mondta franciásan az ötletadóm... és Francois Hardyra, emlékeztetett, 63-ból, meg a La Mer-re... megjelent  előttem az a régi arc, a szolid hosszúhajú francia énekesnő arca), meg a sanzon  dallama... meg az idő hullámai... igen, el kell mondani (le kell irni) mindent, amit tudunk, amit még elmondhatunk. kötelesség. F. Hardyról én pl. az évek folyamán teljesen megfeledkeztem. Pedig mégse. Csak elő kellett (lehetett!) hivni, és egyből itt termett... Van ez a közös blogunk: évek, emlékek, - mi minden jön ebben is elő a homályból... és innen nézve... ugyanaz és mégis más.  mert távlatot ad az idő neki ...de mindennek más az értelme az előzmények birtokában. nem mondhatunk le semmiről, egy eltöltött évünkről se. nem hullhat feledésbe. semmi. ami egyszer volt.  (2011. szept.4.)
süti beállítások módosítása