Nincs visszaút se előre-
ha eltorzul a tükör
és nincs folytonosság
Pedig van.
Történeteinknek egybe kell folyniuk.
S haladni, mint folyó árja
a tenger felé.
Folyamatosan irni tovább
A Történetet , egyéni sorsaink,
fejezeteink hordalékaival, de
egyre letisztultabban
hogy tükröződhessen
s ne torzan!
benne az ég.
És ne bombakráter legyen az örökség!
Hanem egy meg-megújuló
virágzó szép tavaszi rét.
(ami időnként anyáinkban
elhervad)
És ne féljenek az anyák
de a gyerekeik se!
Egymásnak adjanak erőt!
És éljünk, s ne csúszva
múltak iszapján
csak emlékezve
régi anyákra is!
Nem sirva, siratva,
s nem elmosódva
Hiszen egyetlen végtelen
történet fejezetei vagyunk
Mást nem is akarhatunk...
mint továbbadni, továbbirni...
továbbvinni....
(lányom Bombakráter c. versére irtam)
