erről-arról-amarról még

erről-arról-amarról még

vonatokon

2014. november 14. - gond/ol/a

 

zaklatott vagyok

a vonaton

Pestről jövet

 

de nincs értelme

már tudom

(bár egy vonat

mindig zakatol)

úgyhogy hirtelen

megnyugszom

a nyugtalanságban

 

akár a tenger

a hullámaiban

 

ahogy régen

Nizzából jövet

a vonatablakból

ráláttam

de

ma már

tudom

a tenger is

én vagyok

 

nem csak

a hullám

 

(Igy hát

megnyugszom

önmagamban)

 

A bejegyzés trackback címe:

https://mindentkimondani.blog.hu/api/trackback/id/tr308328816

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

337909 2014.11.14. 13:56:37

Egész másra asszociáltam a vonatról.Pedig régen utaztam. Igaz, volt éjszaka, nappal, valamikor a 30-as évek végén, aztán 45 után, a tetőn is, meg a kis piszkoson és az IC-n is. Bocipulmannra nem emlékszem.

13282 2014.11.14. 13:59:39

én főleg a tengerről akartam mondani valamit, csak a szintere a vonat... meg a (keresett, megtalált, mindenek ellenére alapvető) nyugalomról!

13282 2014.11.14. 14:00:18

...ami tényleg HIRtELEN szállt meg:)

Horváth Ádám 2014.11.14. 14:46:41

Érdekes ez a zakatol-zaklatott szópár. Valahogy a versedben nekem a vonat az "erősebb" nem a tenger - igaz, nem sokkal. Ja, és ez is, mint a legtöbb írásod nagyon tetszik!!

13282 2014.11.14. 14:58:53

igen, valóban, magam is, menetközben jöttem rá (és cseréltem erre a sznonimára az előzőt:)... ha már a nyelv ilyen zseniális, próbálom a nyomában kullogva kihasználni :) a tengert is vonatból láttam meg most is vonaton voltam... innen az asszociáció - de a nyugalomkeresés és a tenger háttér jelentése maradandóbb.. egy régi (vagy félszázados) "ismeretlen" regényem utolsó modata (lehet, hogy egyetlen jó mondata...:) bennem maradt: "és néztem a hullámaiban megnyugvó tegert"...ez köszön mindig rám... bár közben rájöttem, hogy forditva jobb lett volna (a hullámok nyugszanak meg -bele- a tengerbe, mégha partra is csapódnak...)... most viszont azt hiszem föl is oldtam ezt a látszólagos ellentmondást... a tenger is mi vagyunk..(nem csak a hullámok!) (ha figyelmesek, tudatosak... pl meditációban). igy hát önmagunkban nyugodhatunk meg...:) (a hullámzó zaklatottságból) íés ez igy is lett! :) "hirtelen" :)
süti beállítások módosítása