Már nem jár fodrászhoz
pedig valaha mindig
tökéletes frizurája volt
valóságos hajreklám

Kozmetikushoz még úgyse
pedig ráncai behálózzák
kiszikkadt, aszott bőrét
mi bársonysima volt valaha

Nem jár strandra se
pedig egykor vele nyilt 
a koranyári szezon
s naponta átuszta a folyót

Csak naponta egyszer
indul el otthonról
az is nehezére esik
de otthon maradni is

Minden terhére van
Cipelni nem tud
se nehéz táskát
se nehezedő önmagát

Régi barátokat hanyagol
újak nem érdeklik
túloldalról integetőt 
már meg se lát

Rég nem ábrándozik
csak emlékezik
a múltba visszajár
meghalt rokonokhoz 

Hol itt, hol ott fáj neki
de nem megy orvoshoz
nem bizik bennük
kuruzslókban sem

Már nem is meditál
nincs türelme hozzá
bár egész maradék élete
egyetlen meditáció

Ágyba és magába 
süpped meg az 
eltűnő időbe

Nem nagytakarit
redőnyt nem javittat
sötétben botorkál

Nem veszi fel
ha leejt valamit
dereka nem engedi

Nem szalad
csak csoszog

Nem perel
csak legyint

Nem néz tükörbe

Nem alszik eleget

Nem eszik jól

Mindent elhalaszt
elhanyagol
legfőképp
önmagát

Mindenről leszokik
lassan az életről is...

Rázza már föl valaki!

(De csak óvatosan!
Mert ritkuló csontja
beletörhet.)