régebbi blogbejegyzésem közt találtam, egy még régebbi levélrészletet, amnek most s megint lett aktualitása. Ime:
mindig felbukkan valami, többévtizedes dokumentumjainkból, hol ez, hol az, most egy gyűrött borítékban egy géppel irott, oldalnyi levél , jobb oldalon fent a dátum:
Budapest, 1983. március 19.
és megszólitásunk (anyukám, én, férjem) után a folytatás. (lányom megszólitása hiányzik, mert csak 7 és fél hónap múlva születik meg...)
nos, tehát a levél, nagybátyám, anyukám öccsének levele, ilyetén kezdődik:
"Amidőn a március 19-dátumot leírom, mindig eszembe jut az 1944. március 19-i vészes dátum: Hitlerék magyarországi bevonulása a rémuralom kezdete ill. folytatása. Szerencsére azóta már 39 év eltelt és azóta béke és majdnem nyugalom van körülöttünk!"
A folytatás kicsit személyesebb, utalás a napokban levő születésnapjára. Számomra külön érdekesség, hogy épp annyi idős ekkor a nagybátyám, mint én most! De az is különös, hogy nem ezzel kezdte, bár igy irja: "mindenekelőtt megköszönöm a születésnapomra küldött kedves jókivánságokat. Hát bizony én a testvérek közötti legfiatalabb is már tisztes 67. éves életkort töltöttem be...."
Valójában "mindenekelőtt" a történelmi dátummal kapcsolatos emlékeit kellett elmondania (az első, előző bekezdésben)...
s ez eszembejuttatja, hogy épp a napokban emlitettem meg a jóval fiatalabb generáció: lányom és férje társaságában, hogy az aki nem élt egy adott történelmi korban, igazán, nem alkothat róla teljes és hiteles képet. (persze vőm nem fogadta ezt így el.) Aztán eszembe jutott az is, amit a másik - Nyugaton élő - nagybátyám mondogatott, még a pályaválasztásom idején, el is tudott tántoritani - bár nem volt nehéz - attól, hogy netán történelemszakra menjek..., mondván a történelem mindig attól függ, hogy ki irja a történelemkönyvet. (igy aztán meglehetősen változékony is.) Én viszont azt mondom, hogy minél több hiteles, és korabeli forrást kell tanulmányozni, hogy hű képet kaphassunk a múlt történelméről. (ezt már vőm is elfogadta.)
Nos, a fenti levélrészlet - ha úgy tetszik - "forrás"1944-ről. De ugyanakkor 1983-ról is.
Sőt , ha itteni előfordulását, ezt a blogbejegyzést nézzük, akkor a mai napról , 2010. május 12-ről is.
--- és ha a mostani idézést tekintem, a mai napról is: 2014. február 3-ról. Épp az előbb néztem azt a műsort, az ATV-n, ami érinti a német megszállást, illetve az ebből az 'alkalomból", a 70. évfordulóra felállitani akart "emlékmű"tervezet körüli kérdéseket...(és ott történetesen épp a vőm hallhattam, a bíráló oldalról ... :
http://www.atv.hu/videok/video-20140204-hirvita-2014-02-03
vajon nagybátyáim most mit mondanának...? egyre kevesebb a tanunk...
16 hónapos unokám már nézte az apját a mai műsorban... még nem érthette, miről beszélt
nagyanyját, engem, 1944. májusában, ilyen "idős" koromban küldtek gettóba, deportáltak, anyámmal együtt...
akkor már behivták az apámat a bori munkaszolgálatba, ahonnan nem tért vissza... nem tudom, hogy halt meg... azt hittem, sokáig, hogy "a német fasiszták" ölték meg, de amikor rádöbbentem évekkel később, magánolvasmányaimból...hogy Radnótit se a német fasiszták ölték meg, hanem magyar keretlegények... ez különösen sokkolt. ebben a mostani emlékműben nincs különbség gyilkos és áldozat közt. egybe van mosva. És minden felelősség a birodalmi sasra van háritva. ...Nem kellene már végre szembenézni a hiteles (magyar) történelemmel?! És nem csak az áldozatok miatt! Nekik sajnos már mindegy... De sose lesz itt "nyugalom" (még "majdnem" se)...amig nem történik meg.
