tulajdonképpen nem is néztem meg alaposan a plakátot,
Pestről jöttem, vizfejű országunk fővárosábúl (azaz éppen a vizfejből, ahol milliónyi program jutna egy napra is, komolyzenei is, persze)
de ritka alkalom valami komolyzene kisvárosunkban, (meg kell ragadni): orgonahangverseny, a hagymaházi szomszédságunkban, nem lehet rossz
Rákász Gergely a plakáton a szétterpesztett tiz ujjával, mint valami (zen
e)mágus vagy bűvész, illuzionista varázsol - kissé hatásvadász módon sokat sejtetve
meg persze a hagymaháznak nincs orgonája, de saját gépi orgona lesz a színpadán - mondják
aztán kiderül, hogy legalább annyira zeneirodalom órán vagyok, mint hangversenyen
de meg kell hagyni, nagyon jó, változatos, érdekes és szakmailag is tartalmas, színvonalas előadásban részesülünk
és ha a zene közben nem is az "igazi", csak átirat persze, meg illusztráció, azért mégis élmény - nem is akármilyen!
muris, de még az a mozdulat is, ahogy átlendül a pad egyik oldaláról a másikra - egy tornászbajnok lóugrás mutatványának is beválna...
sose rosszabbul eltelő másfélórát! végül is Bellinivel, Mozarttal, Rossinivel, Wagnerrel, Verdivel... is töltjük
és végül - nem véletlenül - rokon- (s tőlük lopott) mai filmzenével zárva..
......
nem egyszer éreztem magam konzibeli zeneirodalomórán (a mi tanárunk is nagyon hangulatosan, könnyed derűvel adott elő: Nagy István tanár úr... (Panniak hívott, ma se tudom, miért:) meg eszembe jutottak a szünetbeli pár perces összhangzattan tanulmányaim is a komoly és tekintélyes Szathmári tanár úrnál, csak úgy, pluszban- tekintettel a zeneszerzéseimre... de abba is hagytam erre fel. Nem nagyon értettem, mi köze a zeneszerzéshez az unalmas és fantáziatlan összhangzattannak. Pedig nagyon is sok. Több éves studium. Most hallom . S azt is, hogy a beképzelt, nagy egoju Wagner gondolta csak , hogy egy hétre kölcsönkért összhangzattan könyvvel megoldja ezt is... (később persze tovább is nála maradt...), no és Wagner lett belőle, az operairodalom megújitója. Persze én inkább maradok a dallamosabb és emberibb Verdinél, aki két operabemutatója közt szerényen visszavonult vidéki földjére...
zene nélkül nehéz lenne élni. bánom is én , hogy másokét hallgatom, hiszen olyan gyönyörűek!... de a lelkemben is megvannak a magam dalai... szépek, tán azért hallok minden dalt is annak (Babits után, szabadon)
csak egyet nem értek, holott én vagyok a jóval öregebb és lelassult, miért tűnt minden darab jóval lassúbb tempóban előadottnak, mint ahogy én belül hallom.. (?)
