Szegedre jöttek az összes férfiak

2013. október 19. - gond/ol/a

...legalábbis a Jönnek az összes férfiak c. verskötetből, szerzőjükkel, lányommal együtt, akit egy "valóságos" férfi Darvasi László faggatott, a Grand Caféban - megannyi szegedi irodalmi esemény színhelyén, régi ismerősök közt

..a beszélgetés elején felidézve azt az első találkozást, a Délmagyar székházának

lépcsőjén, amikor is 2 "nő" jött fel vele szemben (egy nagy barnaszemű kislány, és egy - mondjuk középkorú (?) (már jócskán 50-en túli én) ki kezébe nyomta a kislány ..gyereknek lenni...c. verskötetét.....

azóta eltelt vagy másfél évtized... érdekes fordulatokkal...

hát érdekes volt ez az indítás is, hogy a nagy barnaszemű kislány néz szembe a közelgő férfiakra... (utalt a könyvborító önarcképére is), és meséltette szerzőjét, az egykori kislányt - hiszen ő regényiró meg meseíró is

Makóról, az "impozáns és sokoldalú " gyerekkorról...

lányom meg a Tanu idézettel kezdett, viccesen:

"akkor még nem tudta(m), hogy békaemberekkel fogok találkozni"...

Makót úgy említi meg,

mint ahol mindenféle fontos dolog történik, és jó hatások érik, a nagy József Attila kultusz.. és az , hogy itt ivódott bele, hogy "az irodalom az fontos dolog" (kicsit összehúzva magam, hallgattam: Biztos az?, nem én vagyok a hibás, hogy én (is?) ezt sugalltam... mára már elbizonytalanodtam). De lányom, ki végül is az irodalmat választotta élethivatásul (többszörösen is) (kibújva a többi művészeti ág alól, amikben szintén tehetséges volt)..egyre biztosabb...benne... Számomra is meglepő dolgokat mond, pl, hogy igenis a vers(is) fontos: az önmeghatározáshoz. Már a kezdetekkor is. Hiszen természetesen, spontán irt.(azaz akkoriban, az első verseit nem is írta, mondta a magnóba.) Aztán, az iskola - ahogy mondja - a hanyatlás kezdete lett. Addig minden magátólértetődő volt. Közvetlenül beszélt a verseiben, "a gyerek aki én voltam" - hallom, megdöbbenve. Aztán el is menekült az irodalomtól zenébe, képzőművészetbe, de onnan - holott felvették a zenekonzervatóriumba, és már grafikusnak is készült, mégis az anyagnak való kiszolgáltatottság (pl a rézkarc a sósavnak) vissszavezette az irodalomhoz, ami - mint önkifejezés - "magányos alkatomnak jobban megfelelt."- hallom, megint csak kicsit meghökkenve. Tehát az intimitás vitt az irodalom felé? összegez Darvasi,...

aztán - új életállomásként -megemlítődik Szeged, a Bölcsészkar, a korai és rendszeres kulturális újságirással.- aminek szinte folytatása lett Budapesten a Bartók rádióban kulturális műsorok szerkesztése (amit kivételesen szeretett) (de szívesen hallgattam én is otthon, rendszeresen, az Irodalmi Újságban!)

Majd megemlítődik újabb késlekedésként a próza, a novellák, mik megjelentek komoly folyóiratokban - de (újabb meglepetéssel hallom) "ezekben nem tudtam magam viszontlátni". Ez annál is meglepőbb , mert a Költözés c. kisregény (melynek voltak különböző és sikeres színpadi bemutatói és felolvasásai is) eseményszinten hiteles (szinte önéletrajzi), és mégse. A korai novellákat D. is ismerte, olvasta (a Tiszatájban ő vezette be.."ne legyen rendben" cimmel...) most kiderült, hogy azt kifogásolta, hogy nem engedett bele hibát, tévedést, saját magát? tudta, de nem szenvedte meg eléggé...ha félt is tőle , nem látszott (hát kellett volna?)..

"És aztán egyszer csak összeállt ez a kötet."- mondja, és tulajdonképpen elsőkönyves szerzővel beszélünk. De ott vannak mögötte azok a, (vagy 3-4) "kivégzettek", miket nem tesz ki az ablakba írójuk.. igy aztán az első tulajdonképpen 4. Nem igazi elsőkönyv, amiben még lennének hibák, ez már sokadik könyv. Lenyűgözik benne a poetikai lehetőségek. Oravecz prózaverseihez hasonlítja,

1972-ben megjelent szerelmeskötetéhez. (annak idején az ÉS utolsó oldalán olvastam ezeket, először, mint a férfiak a sportrovatot, örültem hát ennek az összevetésnek!), és a további elemzésnek, ami szerint olyanok a versek, mint KAVICS, már kavics, de a hegyből, és kézbe véve érezzük benne a hegy csúcsát is. Minden versből lehetne egy regényt irni. Szentenciaszerű bölcsességek, egyfelől, letisztultak, de másfelől nagy dzsungelekből, hegyekből jönnek az emberhez. .

Aztán: Olvass..

A migrén-t előbb... amiben van az ominózus cím-sor

és jönnek az összes férfiak

és olyan jó hogy a cím látszólagos agrammatikájáról elhangzik, hogy stiláris emelés (és fenyegetésszerű, és ironikus is egyben). Eredetileg Történet lett volna a cime (én a nemtörténetet ajánlottam inkább) , de menetközben derült ki, hogy ebből nem lesz próza, versként pedig működni kezdett. A szerkesztő (férfiak a szerkesztők!) ezt a címet választotta, és az u. n. "csajos" versek tetszettek a folyóiratszerkesztőknek is leginkább.

Újabb meglepő megfogalmazást hallok lányomtól:

"Én előbb húzok, aztán irok"..a prózairó forditva teszi - előbb ir, aztán húz. (valószinű ezért is annyira enigmatikusak lányom versei, hogy sokszor csak sokadik elolvasásra értem meg igazán)

Darvasi szerint meg olyanok a szövegei, mintha visszafelé bontanák le az anyagot, s csak a szentencia marad. De izgalmas , hogy mit lát mögé.

Bár a szerző tudja ("lábjegyzetelhetné" a történeteket, amikből lettek a lecsupaszított versek), de az nem fontos, letakarja , azt mondja, hogy az irodalom igazsága és az élet igazsága nem csereszabatos. Metakamaszkötetnek nevezi. (úgy látszik a kiskamaszkönyvről meg is feledkezik, pedig ilyenje is volt , 15 évesen)...azt látja ezekben a szövegekben - (és szívesen látja viszont magát) hogy régen milyen volt. Nem sokat változtál -veti közbe Darvasi (de ez csak a külső...) Éppen hogy a kötet egy idővel szembesülés. Dokumentum. Egy ügyetlen, reménytelen szerelmekbe bonyolódó kislányé, aki azt hitte, hogy az irodalom tud neki segíteni, és NEM. (mert férfiirodalmat olvasott - no, ez olyan mint a vád, de jogos... a hiányosan reprezentált nőirodalom nevében) Az egész tanagyagban a kezdeményező nőre csak Kosztolányinál talált egy példát a Csunya lány c elbeszélésben, (amit itt meg is irt. ) És ez szerintem nagyon szomorú - teszi hozzá.(valóban, ...de hát nem tudtam volna én ajánlani más műveket is, legalább? ha mást nem...)

A túlélő magánya után- a kérdés, hogy folytatható-e ez a vonal. Hiszen annyira lekerekített, egész. Hogy mész tovább, merre? - a kérdés

A mostani versek oldottabbak, könnyebbek... De a kérdései, tétjei ugyanazok, csak magyarázom a bizonyítványom már nincs. Végre jön a tárgyalás.( olvashatók folyóiratokban már, elhangoztak rádióban)

Zárómondatként valami olyat hallok D. szájából...hogy ez a komoly, szép kötet még több törődést érdemelne...s örül, hogy megjelent.

Jöjjenek.. a többiek...