hetek óta felfordulás az utcánkban.. szó szerint...előjele csak az volt, amikor kivágták az árnyat adó fákat (az ablakom előtt is)... az egész út újjárendezése, építése érdekében - amit hiátus után követett ez a mostani teljes felfordulás, ami elmondhatatlan piszokkal, porral, zajjal jár, most még vízlekapcsolással is...minden felsőfokon és követhetetlen logikával (ha egyáltalán van benne logika), mert úgy tűnik, amit egyik nap lerak(osgat)nak, azt másnap felszedik, afféle Kőműves Kelemenék módjára...(csak nem falaznak be senkit vigasztal lányom panaszomra -- de mit mondhatnék erre, úgy tűnik, hogy igen, bennünket, az itt akókat, hiszen teljesen bezárkózunk, "befalazzuk" mi magunkat...így is behallatszik és beszivárog minden... az erkélyeken , a redőnyökön ujjnyi vastag porréteg...mert mostanság pont a mi ablakaink előtt reszelik, csiszolják azokat a műköveket, amik sehogy se tudnak illeszkedni a falakhoz...
fogtam hát magam, és kivonultam a Marosra,
most nem is annyira a folyó miatt, hanem a jó levegőért áhítozva... a magas fák közé... pihenni ó
meg minden...
de aztán jó volt és nyugalmas
megfáradt emberként (mondogattam is magamban József Attila itt született sorait:
Egymás mellett fekszünk: a folyó meg én,
gyenge füvek alusznak a szívem alatt.
A folyó csöndes, nagy nyugalmat görget,
harmattá vált bennem a gond és teher;
se férfi, se gyerek, se magyar, se testvér,
csak megfáradt ember, aki itt hever.
A békességet szétosztja az este,
meleg kenyeréből egy karaj vagyok,
pihen most az ég is, a nyugodt Marosra
s homlokomra kiülnek a csillagok.
azt már nem vártam meg,
de a békesség belém költözött
hazafelé mintha az erdei úton is
por csillogott volna,
a lemenő nap fényében ,
de ez már más volt, aranyló...
a tüdőm és a lelkem is kitisztult kint...
és remélem, azért előbb- utóbb szép lesz az utcánk is
(úgy tűnik , inkább utóbb... és addig még menekülni kell egy párszor...jó, hogy van hova...)
-----
most olvasom (aug.18):http://www.delmagyar.hu/mako_hirek/a_lakok_panaszkodnak_elzarva_erzik_magukat/2345701/
