egyszer csak tele lett az út széle sárga levelekkel   mikor, hogy, miért kerültek oda?   Ily gyorsan betelik nyaram         Az életben semmi se váratlan mindig vannak intő  előjelek   legfeljebb nem vesszük észre...  

jön a cuki felé egy fiatalember félmeztelenül de a kapuban magára vesz egy derékig kivágott ujjatlan trikót felöltözött  - gondolom magamban felöltöztem - mondja hangosan a haverjának leülnek egy asztalhoz a fagyijukkal... visszafelé megismétlódik a kapuban ugyanez- csak…

 hiába gyűjtöm ki havi irodalmi körünkre a felolvasásra érdemesített pár aprócska írásom -  sose kerül rá sor van egy folytatásos regényfelolvasónk,remek stilussal - mindenki el van ragadtatva...     egyébként meg csak dumálunk, persze azért irodalomközeli dolgokról     viszont csak…

          még itt ülök a napon tél van - nem várom a tavaszt ha isten igy akarja (vagy a sorsom) úgyis itt talál - sőt lesz még nyár is - ki tudja?   ez a nap olyan bíztató - még ha fúj is a szél, néha      

ez azt hiszem már a harnadik remek zenekara dr Csikota Józsefnek, s itt Makón, ők a legfiatalabbak, tanárjaikkal (kiknek sorában már fel lehetett fedezni ikreit is)     egy másik  -feltűnő - tanár-diák fúvós párosról  meg kiderült hogy a közös képviselőnk kedves tanitványa volt a…

   megint csak úgy ötetszerűen bicikliztem ki...jó időben...a Maroson már nem voltak szigetek, de kicsi volt (én most nem mentem le) csak nézelődtem, pihengettem.... "szép nyárvégi nap"   2022 aug 26

        elsárgultak a levelek ősz előtt a fán   felperzselte őket a vadul tomboló nyár   gondolkozz el ezen vajon érdemes-e...   ja, hogy ezt nem mi döntjük el    hogy felperzsel-e  az élet   hogy előbb halunk-e meg   mint illene...  

   már a második "makói muzsika" előadást hagyom ki! mi van velem?... Makón nincs túl sok program, nem is mindig kedvemre való, de eddig azért többnyire elmentem arra, ami van, és épp itthon és ráérek... a Makói muzsika rendezvényei évek óta, a szomszédomban, a Hagymaház szabadtéri szinpadán, csak…

 érdekes ez, lassan vége a nyárnak és bánjuk, pedig mennyit panaszkodtunk a hőségre...! most, vesztekor, mégis... értéknek tűnik... a Marosra is mindig ilyentájt szoktam eszeveszettem lejárni... tegnap még fűrdóruhámba is belepréseltem magam... meg már fenyegetően dörgött is fölöttem,…

    tikkadt melegben, biciklizés közben, elhaladva a szökőkút mellett, a párkányán egy galambra lettem figyelmes, visszakanyarodtam a közelébe, a fényképezőgépemmel, nagyon óvatosan-lassan-nesztelen, nehogy megijedjen tőlem, és elrepüljön idő azaz exponálás előtt. De rám se hederített! csak egyre…