új levelek nyilnak a fán frisszöldek ne mondjátok hogy  tavalyiak... ezek mások újszülöttek   amazok lehullottak   végleg    

   ezt a csakazértist imádom a természetben hogy mindennel dacolva - ha itt az ideje -  a rügyfakadásnak, a tavasznak, akkor ujjongva harsány zöldbe borul, a madarak karával...Él és virul... és fittyet hány az emberi bajoknak és mi is vele hajlamosak vagyunk elfeledni azokat... evoé…

     csak a levél sir nem a fa ő tudja tavasszal újakat kap   ***   és én mért sírok van lányom unokám   és igy tovább   ***   mert mindig lesznek  tavaszok és voltak is   én is az voltam egykor   anyám fájának tavasza   Bejegyez

 a természet belenyugvón tán szomorkásan de megadja magát   hát tanulj tőle   nézd a leveleket egyszer csak  elengedik az ágat s oly bátran hullanak alá   vissza se nézve         meg tanulhatsz türelmet is a fáktól   mindent kivárnak   az őszt de a tavaszt is bármennyit…

 megszerettem ezt a fát az ablakom előtt   láttam tavasszal apró  rügyeit zöld pompáját forró nyárban és most sárguló leveleit   várom ami következik        

      kiittam a nyár poharát vaniliafagyit mellé   várom már az ősz hívását de ő még nem lépett elém   vár ő is. elidőzve bágyadt napnál madarakra hallgatózik enyhülést vár a késő nyár   a sok-sok szomorúságra mivel jócskán ő is betelt maradjál akkor, maradj hát vigasztaljuk…

fehér kövek sárga levelek   már ősz van? ősz a nyárban?   sose lehetsz biztos másban csak az elmúlásban    

beszél a fákkal a bús őszi szél milyen szép petőfi sor ez (csak nem hullásra biztatja a leveleket?) én is beszélnék bár tavasz van s nem vagyok szél se s tavaszi se (nem árasztok vizet s madárként társam se lesz) de én is beszélnék a fákkal csakhogy nem lehet leveleikkel bólintanak…

  milyen gazdagok lettek a faágak hogy dicsekednek friss leveleikkel ó de boldogok, beteljesültek... még nem gondolnak a tikkasztó nyárra se a búsan levélhullató őszre... milyen igazuk van! csak vannak...mindenki örömére

  már ismerősöm minden faág az ablakom előtt tudom mikor rügyeznek hajtanak levelet s az öreg fenyő örökzöld leveleivel bölcsen-fáradtan bólogat és nekem integet vajon azok a fák mik később hajtanak levelet tovább élnek? meglehet... szeretnék már mást is…