útjaimon hazafelé, ha errefelé teszem , mindig megcsodálom az utamat övező vöröslő fákat, amiknek ágai ráhajolnak az útra , fölém, megszűrve-átszűrve a napfényes ragyogást; így volt ez pár napja is; amikor -gondoltam - lefotózom, hogy megmaradjon a látványból valami     aztán…

mindig kicsit irigyeltem azokat, akik megtalálták hasonmásukat egy képzőművészeti alkotásban én most jártam igy, ha picit is ez a kép köszönt rám ismerősként, persze a régi (15 év körüli) arcomra.... a kést csak később vettem észre a kezében s pláne később jutott eszembe hogy mi történhet…