végre ezegyszer jól kibőgtem magam, jólesett... egyszerre elviselve a zsidókat és a "négereket" ért megaláztatást és az azon való felülkerekedést... egy kisfiúról szól a történet , háború utáni évek... az apja egy amerikai katona, aki nem is tud a születéséről, és épp már vissza…

   hát ránk férne... a főtéren egy appilkáció ezzel biztat, legalábbis ami Jézust illeti (én amúgy erről az egyetlen esetről tudok:)         egyébként minden egyház, közösség, kapott egy kis üvegkalitkát a szökőkút körül a mi közösségünk is! és azzal a biztató felirattal, hogy…

 tegnap láttam egy filmet Paganiniről...     megejtő film volt, egy szép szerelmi történetbe mártva..aminek közepében ez az igézetes Paganini dallam áll:       hanem ámulatra méltóan,"ördögien" hegedült benne, igen, semmi kétség, az őt alakitó... direkt megvártam a stáblistán, hogy…

     ez a tenyérnyi föld  mintha az enyém lenne itt az emlékjelnél épp itt itthon vagyok szomorú hely ámbár én is az többnyire   azt hiszem ilyen (lett) a természetem   (Ó ternészet...) Beje

 mostanság épp A kis lordot olvassa lányom unokámnak...     eszembe jut, hogy annak idején, ezt a könyvet olvastam fel utoljára én a lányomnak, de mivel már ott tartottunk, hogy egyszerre 6 fejezetet kellett elolvasni, és belefáradtam, azt mondtam (mert már elsős volt), hogy ezentúl ő olvasson…

 újabban az utca... de nem panaszkodom, mert nagyon gazdag lépten-nyomon virágokba botlom... és le is fotózhatom, nem hivatkoznak holmi személyiségi jogokra...