szegény nagyapámnem akart teher lennia családjánbetegens most levehetetlenteherként nyomjaa szívemetrégi újságbanmegtaláltbúcsúlevelejaj nagyapámhát nem tudtad volnamegvárni unokádhogy megszülessens megvigasztalhassontalánhogy aztán te őtapja, fiad meggyilkolásánvagy együtt egymástha egyáltalán…

  majd ha tényleg tavasz leszés elolvad a márciusi hóés az emberek nemgyűlölködnektovábbmert rájönnekhogy szeretni jómajd ha lekerül róluka téli kabátés szívükről a jégpáncélaz lesz csak a szép világjaj de addig még hány fagyhány szitkozódó durva hangami bánts egyáltaláneljön majdegy igazi…

vagy megjött a humorérzékemvagy egyre több dologtámad körülöttemamin nevetnem kellinkább mint sírnibár messziről kacagás észokogásegybehangzik.................................